2016. 08. augusztus

Részletek

Megjelent: 2016. augusztus 22. hétfő, 07:54

Az augusztus kicsit foghíjas, viszonylag kevésszer tudtunk gyalogolni. Elérkeztünk a negyedik évfordulóhoz is közben: augusztus 18-án volt 4 éve, hogy elkezdtünk rendszeresen gyalogolni. Rövid értékelést tartottunk; rengeteget jelent, hogy nap, mint nap útra kelünk és bejárunk egy útvonalat. Idén sok új különleges ritka növényt találtunk, ettől kicsit átalakult az útvonal-szerkezet. Egy-egy növényhez rendszeresen visszamentünk, hogy lássuk, ahogy virágba borul, újabb virágokat nyit. Vadásztunk orchideákra, érdekességekre. De nem akarok évzáró összefoglalót írni, csak kifejezni örömömet, hogy van egy barátnőm, akivel mindketten ugyanazt akarjuk: gyalogolni, naponta, ha lehet.

Kevés fotó készült gyaloglás közben, többször el sem vittem a gépet, mert nélküle sokkal ritmusosabban lehet gyalogolni, nincsenek a kép készítése miatti leállások. Bár erősebb hegymenetben sokszor nagyon jól jön egy kis "kényszerpihenő" .

Tavasszal gyakran rácsodálkoztunk a bibircses kecskerágó szerényen megbúvó, alig észrevehető virágaira. Nagyon szép szerkezete, négyes szimmetriája nem a leggyakoribb (az áprilisi képeknél látható). Mostanra beérett a termése, ami a virág szöges ellentéte: feltűnő, narancs-lila-fekete színösszetételű, messziről virító bogyóit nehéz nem észrevenni!

Júniusban már fényképeztem lampionvirágot virágzó állapotban, ami az érett terméshez viszonyítva nem túl feltűnő. Most viszont kezdenek beérni a lampionok, és egyre feltűnőbb a lampionvirág-mező. Persze, ha le nem szedik, lesz ez még erősebb narancsszínű, de gyakran az időjárás, az erre járó vaddisznók és a túristák megviselik a kinézetét.

Az ebszőlő csucsor a burgonyafélék családjába tartozik: mint tudjuk a burgonya bogyótermése mérgező. Az ebszőlőnek is mérgező, de nem csak a termése, hanem az egész növény - gyógyászatban alkalmazott hatóanyagokkal van tele. Ha valaki látott már burgonyavirágot (na, jó, krumplivirágot , ha jól emlékszem, Rejtő Jenő használta egy őrmesterre...), annak nagyon ismerős ez a virág. És ez is nagyon színes. Nevében az eb az ehetetlenségre utal, azért szőlő, mert a termése fürtökben lógó bogyó. A csucsor csak arra utal, hogy a szár végén keletkeznek a fürtök. Szóval jól kielemezhető a magyar neve.

És még egy mérgező bogyós termés került a lábunk elé: a gyöngyvirágé. Mivel kertekben is gyakori, ott érdemesebb eltüntetni, mielőtt kisgyerekeknek eszébe jutna megkóstolni!

Augusztus 21-én elég felhős, nem túl meleg idő volt, úgy gondoltuk, érdemes elmenni a Tétényi-fennsíkra. Azért oda, mert többször jártam a környéken és láthatóan az útmenti árok tele volt ékes vasvirággal. Még sosem láttam korábban ékes vasvirágot, és mivel nevéhez méltóan nagyon szép, szerettem volna egy-két fotót róla. És persze abban is reménykedtem, hogy esetleg további érdekességeket is láthatunk. Így is történt...

Az ékes vasvirágból csak kissé megtépázott példányokat láttunk, de remélem, jövőre időben érkezünk ahhoz, hogy a mezőnyi virágról jobb képek is szülessenek.

Nem ismertem eddig az európai kunkor nevű elegáns növényt. A neve teljesen helytálló, tényleg kunkorodik a virágzata, kissé hasonló szerkezetű, mint a kígyósziszé - de itt ki is merül a hasonlóságuk.

A pézsmahagymáról, ami védett hagymaféle, két képet is felteszek, mert szerintem kell hozzá, hogy a virág jellege megmutatkozzon. Sajnos én nem érzek szagokat, pedig állítólag finoman illatos, apró, védett növény.

A Kővár - másik nevén Vöröskővár - és a vitorlázó reptér tájékán nagyon termetes gyapjas aszatok nőnek. Lila bóbitájuk a virágtenger fölé magasodik; az egész virágzat igazán látványos, öklömnyi méretű. A csésze nagyon szúrós, tüskés levelei között "gyapjas", hálós anyag van, ennek köszönheti nevét (van egy pókhálós bojtorján, az is hasonló!...). Létezik ennek a gyapjas aszatnak fehér változata is, jóval ritkább, mint a lila. Én a környékben 8 tövet számoltam össze.

Érdekes a virágok formája: kis csillagperemű csövecskékből bújik elő a porzószál, és ott mintha sokszögletű lenne, lila, az élein fehér, mint egy ceruza . A poszméhek szeretik látogatni.

Végezetül még két képet töltök fel a vörös fogfűről. Ez is idei ismeretség. Eddig nem is láttam. Pedig biztosan itt voltak korábban is. Ennyire szelektív az ember szeme. Meg az agya. Sárga fogfüvet most augusztusban láttam a Tétényi fennsíkon, és egyből rájöttem, hogy újabb fogfűvel van dolgom...