2016. 02. február

Részletek

Megjelent: 2016. február 05. péntek, 15:06

Miután a kiöregedett joomla! motort feltörték, spammelésre használták, kényszerítve voltam a frissítésre. És ha már ennyit dolgoztam vele, akkor legalább némi újdonságot is felteszek.

Ezt a mohát nevezhetnénk sünmohának is, de csak ezt az egyet, mert olyan az alakja. És cseppet sem szúr...

Amúgy a hivatalos neve őszmoha (Grimmia pulvinata), ami szintén érthető a fehéres végű szálak láttán.

Ez a gyönyörű, mélybordó színű icipici növényke ilyen közeli fotón meglepően szőrösnek tűnik. A valóságban kisebb 5 mm-nél :-). A hatsoros varjúhájat viszont ismerem, szép szerkezete kompozícióvá emeli a látványt; komoly virágkötészeti eredmény volna egy ilyen mű.

Már nagyon vártam, hogy végre virágzó hunyorokat láthassak az erdőn. A Növényhatározó csoportban sorra jelentek meg az illatos és a pirosló hunyor fotók, de ezek nagyon helyspecifikusak. Tavaly valaki elmagyarázta, hogy gyakorlatilag a lelőhely alapján meg lehet mondani, milyen hunyor található arra (ha egyáltalán...). Nos, ezek után Budakeszin gyönyörű hunyorok dugják a fejüket elő az avar alól.

A hunyor nagy szám volt nekem, mert eddig sosem láttam, csak kertben, illetve termőre fordulva az erdőn. De jól megjegyeztem, hogy merre voltak, és idén jól visszamentünk, és jól lefényképeztük őket. Annyira, hogy alig tudtam választani a képek közül.

Rengeteg bimbós hunyort találtunk, de egyetlen kis tövecske volt olyan kegyes, és kinyílt, mire megérkeztünk.

Ez tehát a kisvirágú hunyor - Helleborus dumetorum, ami a következő hetekben tömegesen fog virítani. Lesznek még képek! És ez nem fenyegetés, ez ígéret.

Végül még egy mohapárna is elém állt, hogy fotózzam le :-)

És akkor jöjjenek a további hunyorok . Továbbra is kisvirágú hunyor a Budakeszi erdőből.

Ez az a hely, ahol tavaly a vaddisznók heverésztek. Épp az Apáthy-sziklához tartottunk, és már több szembejövő kirándulócsapatot is elhagytunk, mikor a házak közvetlen közelében, a sűrű iszalag-kunyhók alól óriási robajjal kiviharzott 4-5 vaddisznó. Lényegében tőlünk balra, 2 méternyire volt a rajthely. A képen látható, hogy épp egy kerítés-szerű korlát van az út felett: emellett rohantak, velünk azonos irányban. Aztán ahol vége volt a korlátnak, hirtelen 90 fokos fordulattal, előttünk  6-8 méterrel átvágtattak a gyalogösvényen, és lerohantak a völgybe. Hirtelen lefagytunk, szólni se nagyon tudtunk. Odanéztünk, ahonnan -mellőlünk! - indultak, ellenőriztük, hogy nem jön-e még néhány, mert akkor még maradunk ott, ahol amúgy is földbe gyökereztünk. És csak egy hatalmas vaddisznó ült ott a bozótban, farkas-, illetve vaddisznó - szemet nézve velünk. Vártunk egy-két percet, hátha ő is elrohan: nem lett volna jó kereszteznünk az útját. De mély nyugalommal ült, nézett bennünket, és nem mozdult. Pár másodperc után jobbnak láttuk továbbmenni, nehogy fenyegetésnek tekintsen minket (oké, nem vágok fel). Kiballagtunk a sziklához, körülnéztünk, majd visszafelé megint elmentünk a továbbra is töretlenül ott fekvő, a gyalogosokat figyelő, de meg nem moccanó vaddisznó mellett. Szerintem nem volt veszélytelen a helyzet, de olyan nyugodtnak tűnt, mint akit cseppet sem zavar az a forgalom, ami az erdei úton, tőle 2 méterre elhalad. Két héttel később olvastam a helyi újságban, hogy kilőttek 2 vaddisznót, mert túlságosan behúzódtak a lakott területre, zavarták a lakók biztonságát...

Azóta nem láttunk ott vaddisznókat a házak tövénél, a fa alatt.

Most is az Apáthy -sziklánál jártunk, és a februári hidegben egy vajszínű ördögszemet találtunk.

További gombákat találtunk. Az egyik az évekkel ezelőtt látott ritkaság, a Microstoma protractum - csoportos kis piros tölcsérgomba. Amiket 2013 márciusában láttam, sokkal jobb állapotban voltak. Ez nem indok arra, hogy ne mutassam meg az idei termést