2016. 09. szeptember

Részletek

Megjelent: 2016. október 05. szerda, 22:28

Elkezdett fogyni a virágos növények tömege. És megjelentek a másodvirágzók, melyeket vagy lekaszáltak, vagy lelegeltek, esetleg csak leszáradtak a korábbi virágaik; mindenesetre újból virágot hoznak. Sok növény teszi ezt: nem hagyják, hogy csak úgy, egy kaszával el lehessen őket intézni. Konokul újra hajtanak és sokkal kisebb, alacsonyabb száron, apróbb virágot nevelnek, de újra virágba borulnak. Persze van néhány határozottan őszre kivirágzó növény is, az őszirózsák, a kikerics, a vetővirág. Sorra lassan ezek is előbújnak.

Élni akar - szerintem ez a szegény kis növény egy lehetetlen helyre hullott csomós - vagy olasz - harangvirág magjából fejlődhetett ki. És kivirágzott, gyönyörű színű virágokat hoz, magot érlel. Nem szeretem a túl nyilvánvaló párhuzamot - az leginkább csak viccbe jó. Ez viszont klassz. Oda vagyok érte.

A Hármashatár-hegyen mostanában sokan járnak: átadták az új kilátót, és a Hangár bisztró is felfejlődött. Legutóbb pedig naplemente-nézőkre figyeltem fel. Majdnem mindig estefelé voltunk fent a hegyen, és mindig ült néhány ember a nyugatra néző sziklán, várván a napnyugtát. Még állványos fényképezőt is láttam, nyilván gyönyörű felvételeket készített az illető. Mikor mi odaértünk, a gép már fel volt állítva, és mikor visszafele jöttünk a Gercse felé levő kilátó-sziklától, még mindig ott állt az állvány. Persze én is készítettem néhány felvételt, de amíg ki nem találják a nordic-bottá alakuló tripódát, addig én csak futtában csattintgatok (amúgy teljesen kikapcsoltam a fényképező hangját, úgyhogy ez a csattintgatás csak jelképesen értendő)

Megint elmentünk a Tétényi-fennsíkra, mert emlékeztünk rá, hogy kikericset is ígértek a térképen. Reménykedtünk, hátha rátalálunk. Nem sikerült kikericset látni, de azért érdekes kirándulás volt.

Szeptember végén a Spartacus ösvényen jártam. Még az ösvény kezdete előtt, a falu szélén végre őszi kikerics-rétbe botlottam. Valamikor húsz-harminc évvel ezelőtt láttam kikericseket, és már nagyon vágytam rá, hogy le is fényképezhessem. Nem szoktunk messzire kirándulni, mindig csak a közelünkben gyaloglunk, emiatt korlátozott a megismerhető növényvilág. Nagyon élveztem az új vidéket, a másmilyen környezetet. És külön öröm volt a kikericsek nagy száma. A kikerics lilás, csak a porzója sárga, pedig a mondás szerint a kikerics sárga. A népi neve őszike (többek között), és Arany János Őszikék versciklusa is innen kapta a nevét.

Érdekes dolgokat olvastam a kikericsről. Súlyosan mérgező növény, és ugyan gyógynövényként használható lenne pl. köszvény kezelésére, de a hatákony dózis már halálos lenne az emberre... Viszont újra vizsgálgatják sejtmagosztódást gátló hatása miatt, a leukémia ellenszere lehet mégis belőle.

A nagyközönség számára tavaly megnyitott vadász-ösvény jó időben egészen könnyű útvonal, legnagyobb probléma a keskenysége. Mivel nem egyirányú, gyakran jönnek szembe terepfutók, túrázók, és a meredek oldalban nehéz elférni az egy-ember-széles - vagyis inkább keskeny csapáson. Egy-egy fa tövéhez, kiugró szikladarabra húzódtunk félre, hogy elengedjük a nálunk sokkal gyorsabbakat illetve a szemből jövőket. Azért ez egy kicsit is csúszós, sáros vagy havas időben nem lehet jó móka. Erre vonatkozhat a tábla figyelmeztetése.

Leértünk a Telgárthy-rétre, ahol kicsit reménykedtünk, hogy meg tudunk ebédelni az étteremben. De sorban álltak a vendégek, hogy asztalhoz jussanak, így az Ördögmalom étterem udvarán toltunk néhány müzliszeletet, Sportszeletet, almát, és a patak mentén elindultunk a piros jelzésen vissza Pilisszentlászlóra. A rét után egyből pisztrángos tavak vannak, ahol pisztrángot lehet horgászni. Több csapatot láttunk elég nagy cekkerrel útra kelni, tehát biztosan nem lehetetlen kifogni a pisztrángokat. Erről az jut eszembe, hogy még az 1980-as években egyszer Ausztriában egy pisztrángos tó meletti kis halsütőre az volt kiírva, hogy ha magad fogod ki a halat, ingyen megsütik. Adnak szerelést a próbálkozáshoz. Elég éhesek voltunk, úgy gondoltuk, megpróbálunk ingyen halat fogni. Kb. fél óra után feladtuk, és szóltunk a sütödésnek, hogy mégis inkább adjon nekünk pénzért sült pisztrángot. A pasi kijött egy egészen másképp kinéző szereléssel, mint amit nekünk adott, és kb. mint a Horgász a pácban c. filmben Louis de Funés, kifogta a halakat, csak nem dobbantott hozzá (aki nem tudja, miről beszélek, nézze meg a filmből a horgászversenyt). Kb 1 perc alatt. Pedig először kétségbe estünk, hogy most akarja kifogni, mikorra lesz ebből kaja. 10-15 perc alatt lett.
Na, itt működött a jegyhez kapható szerelés, mert komoly fogással távoztak a versenyzők.

Innen az Apútkúti völgyön át vitt az út. Végig emelkedett, ami nekem kicsit nehezítés, de bírtam. És végig az Ördögmalom patak mentén kellett felfelé menni. A völgy nem túl széles, az út hol a patak egyik oldalán megy, hol a másikon. Gyakorlatilag folyamatos gázlózás volt az út, és ha több víz van a patakban, sokkal nehezebb helyzetben lettünk volna.