2012-12-December

Részletek

Megjelent: 2013. február 20. szerda, 10:41

December elsején érdekes helyre tévedtünk: kissé úttalan utakon járva nagy kövek közé tévedtünk...

Gyönyörű napsütés fogadott bennünket. Semmi télies érzésünk nem volt, ezért aztán igencsak meglepett, mikor egy Mikulással futottunk össze a kilátónál. Aztán rájöttünk, hogy ez a dec. 6. előtti hétvége, mégis jogosnak minősült, hogy máris előbújt :-D

Másnap reggel megjelent a hó és a zúzmara, gyönyörű bevonatot adva a tájnak.  Koltai Andrással, nordic walking edzőnkkel túráztunk a Szépjuhászné környékén. Megint megjelent a Mikulás: a Gyermekvasút oldalára festve...

Ez a kevés hó megmaradt, így a keddi edzésen is télies táj volt a hátterünk.

A havazás erős széllel érkezett, A vízszintesen szálló hó a fáknak széllel szembeni oldalán teljes magasságban felrakódott: úgy néztek ki, mintha a fehér fáknak valaki erős szürke kontúrt rajzolt volna :-D

Aztán olyan gyönyörű idő kerekedett, hogy öröm volt kimenni a szabadba. Legszebb talán a havas reptér, az alagútból kilépve, szikrázó napsütésben. És előtte az a bokrok és falombozat által képzett alagút, ami kivezet a reptérre. Ez a hely mindig varázslatos, de a hó-napsütés párosítás mégiscsak a legjobb! A látvány becsapós: ezen az alagúton nem kell lehajolni, hogy átbújjunk rajta, a végén is kényelmesen elfér egymás mellett 2-3 ember.

Nagyon szép, számunkra ismeretlen célú oszlopot találtunk az erdőn; nem határkő (nem is kő).

Az időjárás érdekes és szokatlan fényekkel lepett meg bennünket decemberben folyamatosan. Ez volt az egyik: a háttérben sűrű, sötét hófellegek, a reptéren viszont napsütés:

Aztán megint Koltai Andrással és a csapattal gyalogoltam:

Hazafelé, a Macis játszótéren Andrásból és Lubából kitört a gyermeki én:

Következő nap ketten mentünk gyalogolni. Nem  hajtottunk a tempóra, viszont több, mint 8 km-t gyalogoltunk. Gyönyörű fények voltak naplementekor:

És aztán következett a legfantasztikusabb nap decemberben: december 13., Luca napja. Egyrészt mikor kiértünk a reptérre, egy quad két síelőt húzott a havon, akik nagyon élvezték ezt a síelési módot (kicsit irigyeltem őket). Aztán elindultunk a Kővár nevű dombtető felé, és egyszer csak egy népes vaddisznócsorda vágott át előttünk az úton. Legalább tizen voltak, a legfurább a vezér volt: nem a klasszikus barna bundát viselte, hanem kese és sötét foltok voltak rajta.  Utoljára néhány ifjonc rohant át egyik bozótosból a másikba. Érdekes, nem gondoltam volna, hogy ennyire sűrű ez a bozót: pillanatok alatt eltűntek benne az állatok. Persze fotó nincs a vadakról, mert csak bámultam őket, nem volt időm fényképezni. A foltos vadkanról pedig az jutott eszembe, hogy a házisertés képes a szabadban, vadon élve "visszavadulni": agyarai kinőnek, sörtéje vastagabb és durvább lesz. Lehet, hogy ez egy szökött házimalac elvadulva?!

Szerencsére olyan gyönyörű és szokatlan fények voltak, hogy azt meg kellett örökíteni: a Nap körül egy kerek szivárvány látszott. Eddigi ismereteim szerint szivárvány a Nappal átellenes oldalon keletkezik, itt viszont egyértelműen körülrajzolta. Ez annyira megfogott, hogy lefényképeztem: a szűrt fényben lehetett a Nap irányába is fotózni. Sajnos, egy picit belógott a képbe a kesztyűm a jobb felső sarokban.

Néhány nappal később egészen más dolgok után keresgéltem interneten, amikor rábukkantam a jelenség magyarázatára: angol nevén HALO (=glória, dicsfény) jelenségnek nevezik. A levegőben lebegő apró jégkristályokon megtörő napfény adja ezt a kör alakú szivárványt; ritka jelenség. Még azt is feljegyezték, hogy 2009-ben láttak ilyet utoljára Magyarországon. És a 2012. december 13-ról még szó sem esett! Azóta is jóleső érzés tölt el, ha meglátom ezt a fotót.

Ködös időszak következett.

Aztán a köd kicsapódott a növényeken:

És ez még tudott fokozódni:

Egy gyalogossal találkoztunk az erdőn, ő is ránkcsodálkozott, mert rajtunk kívül nem volt ember az utakon. Meg is kaptuk tőle a "kemény mag" minősítést, azóta is büszkén emlegetjük!! :-D

A következő fotó engem egy izlandi geotermikus mező egy jelenségére emlékeztet, amit saját szememmel láttam, és úgy látszik, mély nyomot hagyott bennem; elő is kerestem az izlandi fotót is:

Aztán megint gyönyörű napok jöttek; a karácsony is erősen a nyakunkon volt már. És csodás havas-zúzmarás táj fogadott bennünket:

Aztán eljöve a karácsony, és nem volt idő gyalogolni. Andrással 27-én túráztunk egyet. Az erdőben tükörjég fogadott bennünket. Ha tudtuk volna, hogy ilyen csúszós utak várnak bennünket, felvesszük a hóláncot, de így, egyszerű bakancsban, rémes volt.

Aztán jég nagyrészt elolvadt, a fagyban sár sem volt, emiatt kellemes volt gyalogolni. Gyengéden sütött a nap, mindent csipkés zúzmara borított. Sokan voltunkaz erdőn.

Az év utolsó két napján az emberek kiömlöttek a szabadba. Annyian voltak az erdőben, mint még soha: a szép, de hideg időben mindenki túrázni indult :-).

Szilveszter napján is gyönyörű idő volt. A jó időben sokan gyalogoltak, és a repülőklub tagjai sorra szálltak fel vitorlázó gépekkel.

Fantasztikus hónap volt ez a december, csuda élményekkel. És jó volt ez a félév: belefogtunk a rendszeres gyaloglásba, már napi 7-8 km az átlagunk; a rossz idő sem tud visszafogni bennünket, akkor is megyünk, mikor az orrunkig sem látunk. A kemény mag titulust szerintem kiérdemeltük!