2013-09-Szeptember

Részletek

Megjelent: 2013. szeptember 02. hétfő, 21:28

A szeptember vasárnappal kezdődött. Egy jó kis kirándulást tettünk a Gercse melletti műemlék templomhoz. Ez a Hidegkúti reptér mögött található, nagyon szépen helyreállított kis templomocska. A XIII. században épült, többször, legutóbb 1996-ban lett újjáépítve.

Az út mellett rengeteg gyalogbodza (földibodza) érik. Vigyázat, ebből nem szabad lekvárt főzni, mert az egész növény mérgező.

A hóbogyó is mérgező. Korábban csak kertekben, parkokban találkoztam ezzel a növénnyel, meglepett, hogy a réten, vadon látom. Ezek szerint mégis honos errefelé? Mindenesetre gyerekkoromban a barátnőm a körmét kente a bogyóval, hogy olyan legyen, mintha ki lenne lakkozva. Szerintem nem lett olyan, de azért én is kipróbáltam .  Most kiderült, hogy ha belaktunk volna belőle, erős hányást-hasmenést kockáztattunk volna. Jó, hogy csak a körmünkre kentük!

A kápolna a domb mögött annyira megtetszett, hogy újra a közelébe indultunk felderítésre. Útvonalakat kerestünk, és nem igazán találtunk, viszont a szinte járatlan utakon sok háborítatlanul növekedő növényre bukkantunk. Több helyen is megjelent az aranyvessző, a feltűnő sárga virágaival. Neve rengeteg van: aranyos ruta,  aranyos istápfű, mezei aranyos vessző, aranyvesszőfű, forrasztófű, veres gyűrűfű,  jágerkender, erősrojt, Szent Péter botja (eddig ennyit találtam). Régen általános csodanövénynek tartották, vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, fájdalomcsillapító, és immunstimuláns tulajdonságai miatt. De kertekben is tartják, igen dekoratív növény.

A dunai szegfű ( Dianthus collinus) a mezei szegfű rokona, az egyik legismertebb mezei vadvirág, amit helyenként gyógynövényként gyűjtenek, viszont vannak olyan országok, ahol védettsége miatt tilos szedni.

A fotón szereplő virágot nehéz volt azonosítani: rengeteg különböző képet találtam , eléggé össze-vissza keverve a mezei szegfű és a dunai szegfű képeket. Végül úgy döntöttem, a wikipedia cikke szerint azonosítom ezt a szépséget, így dunai szegfűnek sorolom be.

A közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris) már júniusban szerepelt egy sokkal élesebb fotón, de most sem tudtam elmenni mellette... Júniustól októberig virágzik, igazán kedves virág. A kerti tátikára hajaz.

Gyönyörű fűtenger szárad a Kővár oldalában, olyan, mintha díszfűvel lenne borítva a domboldal.

Már szeptemberben megjelent egy erőszakos náthavírus, torokfájást, náthát, köhögést okoz. Mivel ez a duónk egyik tagját megtámadta, ezért nagyon kényelmesre, nézelődősre vettük a vasárnapi gyaloglást. Vittem az igazi fényképezőgépet, és egy csomó fotót készítettem. Következik a legjava.

A vetővirágot már tavaly szeptemberben is láttuk, de akkor csak nagyon keveset találtunk, egy kicsi területen. Nem is tudtam tavaly kideríteni, mi lehet ez. Most is egy pár napba beletelt, mire rábukkantam a nevére: apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora). Érdekesség, hogy nem minden évben bújik elő, szeptemberben csak virága van, szár nélkül, kb. 2 - 4 cm hosszú szirmokkal; tavasszal pedig csak levélkéi vannak és a magok. Hagymás növény, az amarilliszfélékhez tartozik. Magyarországon csak ez az apró vetővirág honos a vetővirágok nemzetségéből.

A vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca) már jó ideje díszlik a réten,  és az egyik legcsinosabb virág. Rokona a mezei varfű, ami szerintem nagyon hasonlít a vajszínű ördögszemre, csak lila...És már nem virágzik, július-augusztus az ő időszaka. Sosem sikerült éles képet készítenem róla . 

Most akkor mégegy ördögszem fotót kell idetennem: egy rovar mindig jól néz ki a virágon, és ez is éles lett :-)

A cickafarknak is sokféle változata van. A mezőn leggyakrabban a fehér színváltozattal találkozunk, kertekben a sárga a gyakori, ez pedig lilás-bordós színű. Nagyon kellemes ez a változat is, nehéz választani a fotók közül, melyiken a legszebb...

A bogáncs egyébként nem egyszerű feladat nekem: a szőrös felületre nehezen fókuszál az automata, és emiatt csak a nagy géppel tudom lefotózni; korábban csak elmosódott foltokat sikerült hazahordanom.