2018. február-március

Részletek

Megjelent: 2018. június 14. csütörtök, 17:15

Injekciók a térdbe, meg hasonló huncutságok. Be kellett látnom, hogy ki kell hagyni néhány hetet, ha még továbbra is szeretnék gyalogolni. Úgyhogy jött a generálozás. Viszont mi keveset mentünk. Akkor is csak kíméletesen. Szordínósan. Mert le lettem tolva, hogy az 5 km túra az nem kímélőmód.

A nagy februári tavaszban minden nekiindult, aztán mégis leesett. A hó. És megjött az igazi tél. Márciusra már egész komolyra fordult.

A Hármashatár-hegy oldalában, Óbuda felett a szintúton sok hó került az útra, jól le lett taposva. Rendszerint utoljára olvad el itt a hó. Kellett a "hágóvas", rengetegen faggattak bennünket, hol lehet ilyet kapni. Tényleg kereskedni kéne vele. Vagy a kereskedőt kirendelni a helyszínre. De legalábbis részesedést kérni

Március végén kezdtünk újra gyalogolgatni, de azért valahogy idén nagyon nehezen lendülünk bele a dologba. 28-én készült az első értelmes kép: egy didergő tavaszi héricsről.

És akkor végre-végre elmentünk a tavalyi fő lelőhelyre, hogy leellenőrizzük, mennyire nyíltak ki a kisvirágú hunyorok. Rengeteget találtunk, talán nőtt a terület, amit beterít a hunyor: nagy élvezet látni, milyen sok és szép.

Jártam ugyan Pécsett a hónap végén, meg is beszéltük, hogy felmegyünk a Ritka Világnap rendezvény után a Mecsekbe, mert tudtam egy biztos pontot, ahol illatos hunyor tőnek kellett volna nyílnia. Sajnos, akkora hó borította a helyet, hogy képtelenség volt bármit is találni. Örültem, hogy az út nagyjából járható volt. Pedig a városban száraz volt minden, nem gondoltam, hogy fent még mindig hatalmas havat találunk. Hát így aztán megint nem láttam illatos hunyort virágozni. Majd jövőre !