Covid-sújtotta időszak

Részletek

Megjelent: 2020. november 04. szerda, 16:24

Vissza a gyalogláshoz. Sokáig nem tudtunk gyalogolni járni, sok minden miatt. De most végre megint összeszedtük magunkat.

Évának mindkét szemén szürkehályog műtétet hajtottak végre, még nincs szemüvege az új szemeihez, emiatt nem tud vezetni. Azért tudunk közlekedni: mindketten maszkot húzunk, úgy ülünk az autómba, és megyünk különböző helyekre kicsit kiszellőzni, mozogni. Én úgy érzem, kb. egy bálna alakját kezdem felvenni. Fényképezőt nem viszek, a bálnáknak az nehéz. De a telefon nálam van a zsebemben (ez egy zsbes bálna), és elő is kapom gyakran, mert mostanában nagyon szép fényeket és gombákat láttunk. Éva kifogásolta, hogy nem látja rendesen a dolgokat, legalább tegyem fel az oldalra, legalább néhányat. Felteszek néhányat.

Az első téma a felejthetetlen légyölő galóca lelőhely. Már egy ideje sejtettük, hogy ilyen esős időben valószínűleg kibújtak, tehát egyik nap elbaktattunk a titkos galóca-gödrünkhöz. Volt is rengeteg gyönyörű piros gomba, lemásztam a gödörbe lefotózni őket; épp a gödörben kuporogtam, amikor egy család tévedt arra. Először szégyenlősen nem néztek arra, ahol én bóklásztam, nem akartak megzavarni a félreértett akcióban, aztán mégis, egy hölgy elkiáltotta magát: odanézzetek, mennyi gyilkos galóca! Nem bírtam ki, kijavítottam, hogy ezek légyölő galócák. A gyereket lehetőleg helyes információval kell okítani...

Még korábban olvasgattam róla: Magyarországon tilos birtokolni légyölő galócát. Vajon, ha a kertben nő, akkor mi a teendő? Be kell szolgáltatni? Vagy barbár módon eltaposni, hogy nehogy birtokoljam? És közben keményen titkolni, hogy a kertben tiltott gomba nőtt... Esetleg kicsit szégyenkezni közben...

Közben megjött a november, ködös-napos sejtelmes fényekkel, további szép élményekkel. Felmentünk a HHH-re, de nem volt kedvünk a kijelölt túraúton menni, kicsit elcsámborogtunk.

Nemrégiben láttam, hogy többen fekete kökörcsint fotóztak, most, az ősz közepén-végén, ezért először elmentünk leellenőrizni a mi fekete kökörcsin lelőhelyünket. Nem, nem volt egy árva kökörcsin sem, viszont a rét sejtelmes-érdekes kinézetet kapott a sokféle, különböző struktúrájú pókhálótól, melyekre a ködből kis cseppek ültek ki, az egész rétet átrajzolva. Végül egy klasszikus pókhálót választottam ide, mert olyan jól látható a gyenge felbontású képen is a szerkezete.

Új (jelöletlen) utakra indultunk, és nem bántuk meg! Az első őzlábgomba mindjárt kettő volt az úttól pár méterre, de csak az egyiket mutatom meg. Ráadásul visszafelé vettük észre, hogy ugyanott, közvetlenül az út szélén is volt egy őzláb, de olyan vaksik voltunk, hogy nem vettük észre elsőre.

Beljebb aztán egy nagyon csinos, talán csipkés őzlábgombát találtunk:

Itt vissza is fordultunk, mert nem volt tovább jól követhető út, csak olyan csapás, amin vagy visszatalál az ember, vagy nem.

Még jó hosszan bóklásztunk a jelölt és jelöletlen utakon, aztán visszaindultunk az autóhoz. A fák között az enyhe ködben sejtelmesen szűrődött át a napfény. Imádom az ilyen fényeket.

Következő nap kicsit erősebb volt a köd, elindultunk a szintúton (zöld +), és Óbuda fölött fantasztikus felhőket láttunk. Épp mindenféle fontos hívásokat intéztem, nem készült fotó róla. Az egyik kanyar után felerősödött a szél, ami aztán még durvább lett, ahogy északabbra fordultunk. Nekem semmi kedvem nem volt erős ellenszélben gyalogolni, miközben a hegy másik oldalán kellemes szélcsend van, úgyhogy Évával egyetértésben gyorsan visszafordultunk. Mivel viszonylag rövid utat jártunk be, visszamentünk a tegnapi jelöletlen útra, mert épp ott volt.

És szépen megtaláltuk a tegnapi gombákat, egészen a csipkés őzlábig mentünk. Tegnap óta hatalmasra nyílt a kalapja; mivel állítólag a csipkés jóval kisebb, mint az óriás őzláb, kicsit elbizonytalanodtam: ennek a gombának min. 25 cm átmérőjű kalapja lett a tegnapi kis hagymakupola-szerű kalapjából. Talán mégis óriás őzláb? Mindegy is, hogy milyen, lényeg, hogy elképesztő sokat nőtt egyetlen nap alatt. A tönkje tövében levő ágdarab és a mögötte álló fa bizonyította számomra, hogy ez ugyanaz a gomba, mint a tegnapi. Egyébként kicsit kételkedtem volna.

Aztán ahogy evickéltem a bogas ágak között, észrevettem egy igazán csinos ifjú gombát, ennek is csipkés a kalapszegélye.

Folyt köv!!