2016. 05. május

Részletek

Megjelent: 2016. május 03. kedd, 23:15

Május elsején kétszer is jártam virágos "réten". Először elmentünk gyalogolni, leellenőrizni az egy hete látott turbánliliomokat, mert annak a virágzásáról nem szeretnénk lemaradni. Hát rémes. Már megint hazavitte valaki. A 4 legszebb példányt. Határozottan földhiány és ásónyom. Nem vaddisznó túrás.

Hihetetlen, hogy emberek, akiknek kertje van, képesek egy védett növényt természetvédelmi területről elhordani. Szerintem az eszmei értéke magasabb, mint a bolti gumóé! És azt nem kell éjszaka, lopva, nehogy lebukjon... Szóval nagyon gáz.

Amúgy az eszmei értéke több helyen 10 ezer Ft, kevesebb helyen 2 ezer, láttam 50 ezret is; nem tudom, melyik a valós. ( Azóta kiderítettem, a Wikiről, hogy van egy Magyar Közlöny, amelyik felsorolja ezeket a védett növényeket és eszmei értéküket: http://nmhh.hu/dokumentum/153733/mk_12_128.pdf. Keresni kell a növényre, mert rém hosszú és sok más dolgot is tartalmaz.) Több bajom is van ezzel a kitépjük, csokrot szedünk, kiássuk, hazavisszük dologgal. Vannak szabályok. Természetvédelmi területről semmit! Védett növényt sehonnan! A csokorba szedéssel az a baj, hogy mielőtt hazaér vele, véglegesen tönkremegy a virág, legjobb már az erdőszélen a talajra dobni, nem lesz belőle szépséges mezei csokor, otthon meg csak a szerves hulladékot szaporítja vele... Ha kiássa és hazaviszi, az egyértelmű lopás, olyan növényé, ami nem csak neki nyílik ott, hanem NEKEM IS! Ráadásul olyan növényről van szó, ami ezen a helyen ritkaságnak minősül, ezért védett.  És az április végi kosborkitépés a csúcsok csúcsa, mert azt egyszerűen kicibálták a földből és ott a helyszínen elhajították. Talán, mert nem jött gyökér a szárával? Csak kinyírt egy gyönyörű növényt, pedig sokan jártunk oda örülni a szépségének. Kérek mindenkit, szoktassák le az embereket a védett növények csokorba szedéséről! Néha jön szembe két nénike, gyönyörű, több százezres eszmei összértékű virágcsokorral, és nem érti, mit magyaráz nekik az ember; hogy érne má' az annyit.

Nem csak ők értetlenek, én is a gondolkodni képtelenségük miatt. Ennyi morgás remélem belefért, bocsi

Ennek a példánynak szerencséje, hogy onnan nem lehet életképesen kiásni, ezért kertbe nem fogják elvinni. Talán mégis lesz, amelyiket virágzásakor is láthatom. Gyönyörű, örvösen elhelyezkedő levelei szimmetrikus formát adnak a növénynek. Feltűnően szép.

Ez növény nagyon meglepett. Illetve nem a növény, hanem a neve. Feltűnő, foltos-pettyegetett levelei és az egész habitusa is kicsit borsóra hajaz; gondoltam, biztosan valami pettyegetett madárborsó-szerű lesz a magyar neve. Megkérdeztem a Növényhatározóban, és kapásból tudták, hogy ez a közönséges szeplőlapu. Csak azt tudom mondani, amit egy másik tag is: a közönséges rendben van, sok érdekes növényt titulálnak közönségesnek. A szeplő is rendben, mert hát foltos, nevezzük szeplősnek. De a lapu??!! Hát, ez a nevezéktan...

Délután a Sas-hegyen jártunk, hogy az ünnepi ebédet ledolgozzuk. Sikerült épp egy vezetett túrát elcsípni (mi 9-en mentünk, az épp indulni készülő 3 fő megvárt bennünket). A következő képek ott készültek.

Az ostormén bangita egyik kedvencem - amikor fiatal, a hajtásai olyan ikebanába való vonalúak. És nagyon látványos a szerkezetük (lásd a márciusi YODÁT a vége felé, meg az alatta levő hajtást). Mikor virágba borul, nem különleges, de szép. Aztán a bogyók kezdenek pirulni. Erről szól a lenti fotó. És mikor teljesen bepirul, az is nagyon szép - valahol van olyan képem is...

Megjelent a szarvas kerep, jó sokáig fogja színesíteni a mezei palettát; ráadásul még el is pirul sokszor, amitől még sokkal szebb lesz. Ez is bizonyítja, nem kell feltétlen különleges, ritka növénynek virítani a réten, a legegyszerűbbektől is gyönyörű lesz. Ők a "társadalom", ami csodás képet ad, és néha egy-egy különc feltör belőle, ő is szép, de az összkép is nagyon fontos (bocsánat a bikfa filozofálásért). És akkor jöjjenek a pacsirta- és kakukkfüvek. Semmi közük egymáshoz

Korábban, míg a Hármashatár-hegyi vagy Hidegkúti reptér reptér volt, érdekes, mennyire más volt a növényzet rajta.  Kíváncsian várom, idén nyárra hogyan alakul a flórája, de a tavaszi virágok szinte eltűntek. Talán most alaposabban lenyírják a növényzetet, és ezért nem volt annyiféle növény rajta. Régen mindenféle veronika és kakukkfű, galajok, legfeltűnőbb a tejoltó galaj volt, ami tövises iglicével szinte az egész repteret beterítette. Kivéve a felszállópályát

Visszatértünk az elmúlt hónap egyik nagy felfedezését adó rétre, a fekete kökörcsinesre. És bármilyen hihetetlen, találtunk még virágzó példányt. Nem csalás, nem ámítás, ez a kép május 5-én készült, a kökörcsinek már rég elvirágoztak. Itt is volt rengeteg "pompom" kökörcsin a réten, de mellette virágot is találtunk.

Ugyanezen a réten találtunk pusztai meténget is, ami rokona a kertekben kéklő örökzöld kis télizöld névre is hallgató Vinca minornak. A pusztai meténg azonban nem örökzöld, és védett!

Ugyan az április nagy felfedezése volt a szomorú estike, de még mindig több helyen találkozunk vele, és persze ilyenkor muszáj újabb képeket készíteni róla. Azért elég nehéz megemészteni, hogy egy növény úgy ver át bennünket, hogy elhiteti velünk, már elszáradt, és nem érdemes pl. lelegelni, letépni, ... Közben meg vidáman él, háborítatlanul, kamuflázsa rejtekében. Ügyes.

A Hármashatár-hegyen bóklászva a nyakunkban lógott az eső lába, de amíg csak lóg a lába, de nem esik ránk, addig bátran törünk előre. Egészen a kiugró szikláig mentünk a kék jelzésen, mert onnan gyönyörű a kilátás. Hát most is megérte addig elmenni: idei első imolánkra leltünk, egy szépséges tarka imolára.

Már egy ideje megint szerettünk volna Adyligetbe menni. Van ott egy olyan csoda rét, ahol mindig van valami új és érdekes néznivaló. Most is, ahogy befordultunk a túrista útról a rét felé, alig léptünk párat, máris csodás piros pozdor sokadalomba botlottunk. Szerintem közel 100 virág lehetett, hihetetlen nagy számban voltak, és szép nagy tövek, virágok. Kora reggel volt (az én mércém szerint), még 9 óra előtt érkeztünk, a sok pozdor mind felénk tátotta a virágát. Visszafelé menet, kb másfél óra múltán újra elhaladtunk mellettük, és megrökönyödve láttuk, hogy eltűntek a pozdorok. De mind! Nyilvánvaló volt, hogy az erős napsütés hatására becsukódtak, de elsőre mégis csak álltunk ott tanácsatalanul, mert nem erre számítottunk.

Jöjjön most két megviselt, korosabb növény. Mindegyik kicsit megváltoztatta a színét a hajnali fagy, az erős nap és az idő hatására. És milyen szépek lettek ettől!

A mező szélén két kerti növény virágzott. Az egyik valódi kerti szökevény, az illatos gólyaorr, a másik viszont a kerti holdviola (pénzvirág, júdáspénz,...), amely egy védett növény nálunk. Az illatos gólyaorr pedig csak annyira illatos, mint a klasszikus muskátli: fura ízlés kell hozzá, hogy finomnak minősítsük.

Még mindig gyönyörűek az áprilisban nyiladozó kosborok. Megnéztük Adyligetben a bíboros kosbort, amelyik már 1 hónapja díszlik ott. Még mindig nagyon szép. Időközben tovább nőtt, a virágzata ettől lazább, levegősebb lett, egymástól távolabbra kerültek a virágai. És még nehezebb meglátni a lombok alatt. Leginkább a levéltő látszik, aztán kiderül, hogy mekkora növény tartozik hozzá.

Ezt a tarka kosbort Zoli látta gyaloglás közben a Hármashatár-hegyen, de vasárnap este, miután elmentek a vendégek a szülinapi nagy ebéd után, együtt felmentünk, hogy lefotózhassam. Jó ötlet volt. Másnap olyan szakadó esőben tudtunk odamenni Évával, hogy nem vihettem fényképezőt, tönkrement volna.Így viszont már volt kép róla, csak a személyes találkozás érdekében mentünk fel az esőben hozzá. Igazán megérte, mert két példány is volt, az egyik világosabb, szinte fehér, a másik rózsaszínes. Még nem láttunk tarka kosbort, így már hétre emelkedett a kosbor-trófeáink száma. Úgyhogy örülünk! Gondolkodtam is rajta, hogy lassan valamiféle tematikus gyűjtéseket kellene csinálni: kökörcsinek, gólyaorrok, méhfüvek, árvacsalán-félék, orchideák, volna néhány ötletem. Egy ilyenbe jobbról -balról készült felvételek, levekről, termésről, stb. lehetne gyűjteni. De nem tudom, érdemes-e, erre ott a Botanikai Fórum (bár ők meg rendszertani alapon szervezik az anyagot).

A következő két kép megint arról szól, hogy nem tudtam dönteni, melyik a szebb-éredekesebb-informatívabb kép, mindkettőt bemutatom az ebnyelvűfűről (Cynoglossum officinale). Érdekes, sokféle árnyalatot felvehet a virága, a lilástól a vörösig - illetve narancsos színben is láttam egyik évben. Ekkor hosszan hitetlenkedtem két növény kapcsán, hogy mindegyikre azt mondták, ebnyelvűfű. Lassan én is felismerem, és tényleg...

Ez az ebnyelvűfű a kőrislevelű nagyezerjófű, mindenféle árvacsalán, enyvesszegfű, közönséges méreggyilok, és mások társaságában nő az irtáson a Hűvösvölgy fölött, az indás ínfű és a tavaszi aggófű nyomán. Talán mindegyik említett növényt fotóztam már korábbi éveken, most végre a szememet kibökő csukókákat is lefényképeztem, meg lett határozva. Érdekesen álló virágait már tavaly nagyon megnéztem, és nem tudom, miért nincs róla korábbi kép.

A sárga jelzés egyik elágazásában áll a következő fa. Évának nagyon tetszett, merthogy olyan thrillerbe illő kinézete van; nekem épp ezért nem tetszett, na meg azért sem, mert sejtettem, hogy miért néz így ki ez a fa (lásd: 2. fotó a fáról). Később több hasonlót láttunk, bár ilyen teljesen lerágott és tönkretett példány csak ez az egy volt, a többinek csak egy-egy ága volt beszőve.

Most jön az elvirágzott fészek. Nem tudom, hogy kis- vagy nagyfészkű, de hangyabogáncs.

Következzen két orchidea. Az első egy kétlevelű sarkvirág - több levele is van, de a fő érdekessége a hatalmas mérete: kb fél méter magasra nőtt, tele van gyönyörű virágokkal. Kétlevelű sarkvirág volt az első orchidea, amire erdei gyaloglásaink során néhány éve bukkantunk (pontosabban a fehér madársisak után találtuk, de úgy gondoltam, hogy a fehér madársisak egy kivételes orchidea, mert még nálunk is megél). Nagy meglepetés volt, mivel laikusként úgy gondoltam, ezen a sziklás, száraz területen nem nőnek orchideák. Megküzdöttem az első példánnyal, mert sehogy sem tudtam éles képet készíteni róla; azóta is ez az egyik legnehezebben fotózható növény számomra. Mivel a virágáról korábban (1-2-3 éve) már került ide fotó, most ennek a kapitális példánynak a teljes alakos (fürdőruhás) képét teszem fel.

Hogy mennyire nem kerülik ezt a környéket az orchideák, az a legjobb bizonyíték, hogy már 7 különböző orchideát találtunk a környező erdőkben, úgy, hogy itthonról indultunk gyalog. Ez nekem nagyon tetszik.

Megnéztük újra a hónap elején bemutatott turbánliliom töveket (már ami megmaradt belőlük). Azt gondoltam, a fa gyökere alól kinövő példány biztonságban van mindeféle barbárságtól. Hát nem. Valahogyan eltört a szára, de nem teljesen, hanem a földön fekve tovább nő, egy nagy N alakját követve. Bimbók vannak rajta, teljes hossza 80 cm körüli lehet. De még mindig él, remélem, jövő hónapban virágokat tud nevelni.
A liliom környékéről hazafelé indultunk, de útközben eszembe jutott, hogy mikor nagyfiam kicsi volt, milyen gyönyörű réten jártunk vele többször is arrafelé; milyen jó lenne ott körülnézni!  Mint megtudtam, Apáca-rét a neve. Nem is emlékeztem, mennyi gyönyörű virág van rajta, bár lehet, nem jártam ott ilyen idő tájt. Most hegyi len kék bozótja szegélyezi a gyalogút két oldalát, tele van budai és tarka imolával, többféle vadrózsa, szarvaskerep, nagyezerjófű, útifű, gólyaorrok tömkelege (és még rengeteg más) nyílik rajta.

Az Úttörő- mai nevén Gyermekvasút töltése mentén pipacsszerű növényekre figyeltem fel. Határozás során kiderült, hogy bujdosó mák mindegyik, csak kicsit más mind...

Következnek az imolák az Apáca-rétről. A tarka imola már szerepelt korábban, de olyan szép, hogy nem hagyom ki - ráadásul azt gondolom, felismerem már, erre büszke vagyok. A budai imola nekem eddig ismeretlen volt, csak azt tudtam, hogy létezik egy ilyen, és ő is védett. Talán megtanulom látni a fontos tulajdonságokat, tény, hogy már sok különbséget észreveszek növényeken, amiket régen simán egyformának tituláltam volna.

Bóklászásaink közepette lassan kialakulnak olyan ismeretek is, hogy merre érdemes növényeket keresni. Megint elmentünk a fekete kökörcsines helyet megnézni, vajon van-e valami új a réten. Volt. Egy újabb védett növény, a piros kígyószisz került ott utunkba. Nagyon érdekes, hogy minél több növényt ismerünk meg, annál inkább tele vannak a rétek. Nyilván, régen is ugyanilyen sok növény volt (sőt), mégis most látjuk meg és ismerjük meg a legszebbeket. Ilyen az a piros kígyószisz is, aminek természetvédelmi értéke 50 ezer Ft. Szerintem több, mint félmilliós rétet találtunk

Zárásképpen néhány gólyaorrot gyűjtöttem össze. Érdekes, hogy az a pici, eléggé semmitmondó kis virág milyen változatos formákat vesz fel. És vannak szakértők, akik ezeket simán, kvázi csípőből tudják!

Ezzel a lepkével zárom a májusi képeket. Egészen kimerítő ennyi élményt képekben elmesélni, mindenről megpóbáltam pontos határozást szerezni. Nehézzé teszi a dolgomat ez a tavaszi bőség, és tudom, hogy sok-sok virág még most készül kibomlani. Lesz még miről mesélni a következő hónapban is! Én élveztem, rengeteget tanultam, remélem, másnak is hasznára válik.