2016. 06. június

Részletek

Megjelent: 2016. június 01. szerda, 22:38

Mivel már másfél hónapja tudjuk, hogy a Szabadság-hegyen turbánliliom fog nyílni, ezügyben kvázi ültünk a babérjainkon, időnként meglátogattuk azt a néhány megmaradt tövet, amit nem vitt haza senki a kertjébe és el sem tört. De még legalább 1 hét kell, hogy kinyíljon, nem izgatott, hogy elmenjünk oda.

Egyszer csak turbánliliom képek kezdetek megjelenni a Növényhatározós csoportban. Elhessegettem a dolgot azzal, hogy naposabb helyen biztosan hamarabb kinyílt.

Aztán valaki egy egész csomót fényképezett, akkor úgy gondoltam, meg kell próbálni  a közelben keresni. Annyit tudtam, hogy a Farkas-toroknál fényképeztek turbánliliomot, reméltem, hogy nem csak egy van, mi is rálelünk. Elindultunk a Hármashatár-hegy szintútján, a zöld + jelzésen, mert az kellemes, kényelmes, nem kell megszakadni. Azért elszántam magam, hogy ha kell, akkor felmászom a kegyetlen meredek zöld jelzésen a hegyre, de erre nem volt szükség végül .

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy ez a bordós-pirosas habos jelenség a cserszömörce bokron nem a virága, hanem a termése. De szerintem sokkal szebb a termése, mint a virága, az olyan apró és jellegtelen. Valószínű, a rovarok másképpp vélekednek erről, de őket nem tudjuk megkérdezni...

Az egynyári seprence Észak-Amerikából vándorolt be hozzánk. És itt is maradt. Szereti a gyalogösvények szegélyeit, a naposabb helyeket. Szerintem a rovarok még nem tudják, hogy kinyitott a sarki seprence, mert máskor nem lehet úgy fotózni, hogy ne lakmározna rajta valamilyen rovar. Na jó, mintha tetvek már lennének rajta...

A korábbi esőzéseknek köszönhetően sok gomba is kibújt a földből. Ez a két szép gomba piruló galóca  .  Ez a gomba  csak 20 perc sütés-főzés után ehető, de akkor nagyon finom.

A közelünkben van egy csomó gérbics. Mármint ibolyás gérbics, ami egy orchideaféle. Több csomóban is nőnek az út közelében, de van  magányos példány is. Soká készülődtek a virágzásra, és most elég gyorsan elvirágzanak.  Azért sikerült egy szép csomót lefotózni (már május végén is van egy kép róla).

Helyesbítek: ez a piros madársisak a 8. orchidea faj Budapest területéről. A kardos madársisakot nekem a Mecsekben sikerült lencsevégre kapni, de akkor ez már a 9. orchidea Magyarországról . Nem vagyok egy orchidea-vadász, de élvezem, hogy jártunkban-keltünkben ennyi mindent látunk-találunk.

Megint jártunk Adyligetben a réten, ott találkoztunk a taréjos csormolyával. Ez már a 4. csormolya faj, amit megismertem, nagyon látványos, akár a többiek. Enyhén mérgező növény, ráadásul élősködő. Ugyan van klorofillje, fotoszintetizál, a vizet (némi tápanyaggal együtt) a gazdanövénytől szerzi be. Ez az élősdiség mindegyik csormolyára igaz: én eddig mezei, kéküstökű és szakállas csormolyákkal találkoztam. Mindegyik nagyon különleges, egyedi virágú növény.

Az erdei tisztesfűről azt mondják, hogy kellemetlen, rossz szaga van. Nem tudjuk ezt igazolni, mert semmilyen intenzív szagot nem éreztünk. Korábbi években is találkoztunk már vele, eleinte, mikor még semennyire sem ismertük a növényeket, azt gondoltuk, hogy ez egyszerűen egy sötétebb árvacsalán. Aztán feltűnt, hogy másmilyen a virágok helyzete a levelekhez viszonyítva, itt csak felül vannak virágok, árvacsalánnál viszont rakott módon: egy réteg levél, egy réteg virág, egy réteg levél, egy réteg virág... Gyönyörű rajzos a virágajak, nagyon mutatós a bordó színen a fehér rajzolat. Amúgy idén rengeteget láttunk a Sváb-hegyen.

A bükkönyökkel csak egy gond van: annyiféle van belőlük, hogy sokszor úgy érzem, nem érdemes határozni, mert olyan kaotikus a csapat számomra...
 Az oroszlános úton évről évre ugyanott megjelenő növényfoltokat tartunk számon. Egyik ilyen a lampionvirág, aminek rengeteg magyar neve van, idézem a Wikipédiából: japán (vagy kínai) lampionnövény, piros zsidócseresznye, fizálisz, piros papmonya, illetve páponya, alkekengi, muharc, hólyagcseresznye, korallcseresznye, kláriscseresznye, kőrontófű, Vénusz köldöke, Halicacabon, sócsepp, ördöglámpás. Nekem a piros papmonya és az alkekengi a kedvenceim... Ez egy jó növény szemben a fenti bükkönnyel: ez az egyetlen physalis-féle, amelyik nálunk megél. Tehát nem kell tovább keresgélni, ha van neki lampionja, akkor az lampionvirág.

Azért mentünk az oroszlános útra, hogy megtaláljuk ezt a farkasalmát. Termését még sosem láttam, kíváncsian várom - persze ehhez az is kell, hogy ne nyűjék ki az arrajárók. Sokszor érthetetlen okból tűnnek el növények, amikre már hetek-hónapok óta fenem a fényképezőmet - igazán sajnálom az ilyen helyzeteket. Alapvetően én tanulni, megismerni szeretnék újabb növényeket a flóránkból, de sokszor elbukik a dolog  - másokon. Ezt is meg fogom nézni néhányszor, milyen nagy termése lesz - remélem megéri, hogy beérik.
A farkasalma közelében nőtt a borzas szulák, amiről meglepetve tudtam meg, hogy ő védett. Gyerekkoromban simán csak szulákot gyepáltunk a kertben, mert mindere rátekeredett, utálatos gaznak minősült a kertben. És akkor jön ez a rózsaszínű változat, ami az erdő szélén nő és védett

Ha oroszlános út, akkor Árpád-kilátó. Egyszerűen arra visz az út. Mehetnénk persze a sokak által siratófalnak nevezett úton is lefelé, de semmi értelme: pont kimaradna a kilátás, az élmény, hogy már megint feljutottunk a kilátóhoz. Lefelé sem jó a túl meredek út, mert azon az ember térde nagyon kifárad. Úgyhogy mi csak a kilátó felől szép komótosan lejövő utat választjuk.

Nagyon hasonlít fényképen ez a mogyorós lednek a nagyvirágúra. De a növény szára alapján könnyű megkülönböztetni: a mogyorós lednek - azon túl, hogy kisebb, mint a nagyvirágú (ha-ha-ha) - szára kör keresztmetszetű; a nagyvirágúé pedig olyan, mint egy botsáska: mindenféle lapos lebernyegek vannak rajta - kétoldalt, szimmetrikusan. A virág a nagyvirágúnál is egy hengeres száron ül, de a leveleket tartalmazó szakaszon botsáskás.

Szerintem a katáng csodaszép. És ha valakinek nem ugrik be a neve alapján: a cikória- vagy másik nevén katángkávé, amik gyerekkoromban a boltokban pótkávé, gyerekkávé címen kaphatók voltak, ebből a növényből készültek!  Amúgy talán a legérdekesebb a porzók kisollóra emlékeztető penderült vége.

Visszaérve a Fekete-fej aljához, maradt még időnk (és energiánk!!), elindultunk a piros jelzésen fel a Fekete-fej csúcsára. Meg is lepődtünk magunkon, de sikerült simán felhúzni, és a csúcson gyönyörködhettünk az elénk táruló panorámában, megcsodáltuk a kissé érthetetlen funkciójú oszlopot és a "Gyuri Pihenő - Lenolaj" feliratú titokzatos táblát. Ötleteink persze vannak .

Az orbáncfűről azt kell tudni, hogy a depresszió elleni egyik gyógyszer - persze szakértelemmel szabad csak ezekbe a gyógynövény dolgokba belemenni. Én a hársfa teával is óvatosan bánok... De azt tudtam meg, hogy ezekben a lyuknak látszó kis hólyagocskákban illóolaj található. Valamint a virág szirmainak peremén látható kis fekete pöttyökben (meg a csésze és a kocsány részen is vannak ilyen pöttyök) piros festék van, ami fényérzékennyé teszi a bőrt. 

Itt egy rövidke magyarázatot adnék a sadleriana névről: több növénynek is ez a "keresztneve", mert Sadler József (1791–1849) orvos, gyógyszerész, botanikusról van elnevezve, aki a pesti egyetem professzora volt. Jellemzően endemikus fajok, csak Magyarországon előforduló növények, mint a budai nyúlfarkfű, a magyarföldi husáng, a budai imola kapták róla a nevüket.

Végül szeretnék megmutatni egy érdekességet. Nekem legalábbis az volt, mert az alábbi fotó láttán értettem meg, mitől lesz az "öreg" terjőke kígyószisznek más az alakja, mint fiatal korában: kezdetben a virágok a közvetlenül a szár mellett láthatók, az örgebb példányokon pedig minden virág egy hosszú "kar" végén ül. Ezt a formát EGYES BOGAS KUNKOR VIRÁGZATnak nevezik - félek, sosem fogom megjegyezni -, és a fotón jól látszanak a későbbi bimbók, és persze mielőtt kibomlanának, kicsit még nő is a száruk. Ettől lesz már alakja a növénynek.

Az ábrát a wikipédiáról töltöttem le. És eszembe jutott, hogy a fekete nadálytőnek ilyen még a virága, de az nem kiegyenesedő kart formáz, hanem lóg, ezért csak fiatal, bimbós korában látni, milyen csodás szerkezete van (a
http://digipic.hu/index.php/nordic-walking/2016/aprilis
címen, kb 8-10. kép épp tartalmaz egy ilyen virágzatot a fekete nadálytövön).