2016. 07. július

Részletek

Megjelent: 2016. július 19. kedd, 21:40

Kivirágoztak a következő orchideák a környékünkön. Olyan fura, hogy szerintem, ha megkérdeznénk a környékbeli sétálókat, mit gondolnak, terem-e errefelé orchidea, kb. kiröhögnének. Természetesen nem a botanikusok, de az persze más, a botanikus tudja, hogy de, igen, teremnek errefelé orchideák. És most már mi is tudjuk, sőt egyre többnek a helyét is tudjuk, évről-évre felkeressük őket, hogy örüljünk nekik újra. A nőszőfű olyan orchidea, amelyikről még a gyerekeim sem hiszik el, hogy valami komoly dolog, mert nem látni, csak egy szál zöldet, némi kis bogyószerűekkel a tetején. Aztán a kinagyított képen látni, micsoda kis ékszer az a bogyószerű. Pl a fenti képen levő virágról nem tudom eldönteni, galamb- vagy babaarcú inkább. Széleslevelű nőszőfű, Epipactis helleborine.

A nagy hőség hatására elég gyorsan elvirágoztak ezek az apró csodák, de remélem, másutt találunk még később is.

A vajszínű ördögszem nagyon gyakorinak tűnik, sokat látunk, meglepett, hogy védett növény. És gyönyörű, mikor eldobálja a szirmait. Zseniális a geometriája, szépséges "szemek" és óriási "szempillák" vannak a termésen.

A következő virág nagyon trükkös. Álcázza magát, mert úgy néz ki, mint egy elvirágzott valami, és lefotózva, kinagyítva kiderül, hogy épp javában virágzik! Engem elsőre egy elvirágzott zsályafélére emlékeztetett. Érdekes, szőrös, szálas szerkezetű, takaros rendben sorakozó virágokkal.  A neve is érdekes, mert a Sideritis montana  ugye hegyi szideritiszt jelent (ez a sideritis pont úgy hangzik, mint az arcüreggyulladás, sinusitis, nagytestvére ), ehhez képest parlagi sármányvirág lett a magyar neve. A sármányvirágot gond nélkül elfogadom, de hogy a montana hogy lett parlagi???

Amatőrként az ember minden növényre rácsodálkozik, ha meglátja közelről. Nekem például a bökős, bogáncs-szerű virágzat mindig csak bogáncsot jelentett, kiderült, hogy azok aszatok, bogáncsok és még bojtorjánok is lehetnek. És ráadásul egyáltalán nem egyformák a virágaik sem. Tavaly a gyapjas aszat volt a nagy újdonság, a hatalmas szöszös csésze és s belőle kibújó gyönyörű szirmok, egészen oda voltam érte. Most idén kiderült, hogy a pókhálós bojtorjánnak nagyon összetett színezetű a virága. Bizony azt mondtam volna, olyan, mint a többié, miközben ez egy trikolor.

Minden évben újra elvarázsol bennünket a csormolyák csapata. A legszínesebb a kéküstökű csormolya, kék felső levelekkel, sárgából pirosba hajló csöves virágokkal. Elég sok színhiányos példányt is láttunk, ezeknél a felső levelek nem kékre, hanem fehérre színeződnek. Azért a kék az igazi. Csodaszép a mezei csormolya is, a szakállas  csormolya is látványos. Mindegyik félparazita, és ezeket a 2016. áprilisi bejegyzésben le is írtam.

Zárásul pedig a tájakról készült fotók következzenek.

Ez a felhő elég ilyesztően tornyosult a Nagy-Hárshegy fölött, de mi nem áztunk meg , amúgy is már az útvonal végéhez közel jártunk Adyligetben. A kilátó sisakja kivehető a képen...