2015. 07. Július - Brač és Krka

Részletek

Megjelent: 2016. március 01. kedd, 18:14

Júliusban rengeteg képet készítettem. De nem itthon.  Egy törött bordájú gyermeket leszállítottunk Horvátországba, Brač szigetére, hadd nyaraljon a haverokkal. Mellesleg mi is nyaraltunk és gyalogoltunk kicsit. Felmentünk a 778 méter magas Vidova Gora hegyre, a sziget legmagasabb csúcsára. Részben autóval, részben nordic botokkal. Ezért úgy döntöttem, ez is a nordic galériába való történet.

Szerencsénk volt, épp utolsónak még felhajtottunk a szigetre induló kompra. Ami Supetarba ment. Ez  Szent Pétert jelent a helyi nyelvjárásban. Később erre még visszatérek. A szigetre érve még át kellett hajtani a túloldalra, közel egy órás út volt még előttünk. Örültem, hogy nem kellett este, sötétben megtenni ezt a hegyen keresztül vezető utat.

A következő napon útra keltünk. És most jöjjön egy csomó olyan növény, amit ott láttunk.

Ezen jót mosolyogtam, ui. szerintem épp amiatt, hogy itthon nem jellemző az előfordulása, nem is tudták több növény magyar nevét. De megint nagyon meg kell köszönnöm a Növényhatározó Facebook csoport szakértőinek a segítségét: nélkülük csak mesélnék, és fotókkal illusztrálnám. Így meg pontosan lehet tudni, mi van a képeken. Én ezt így sokkal jobban szeretem .

A következő növényre is csak egy tippet kaptam, miszerint valamilyen inula. Ami magyarul peremizs. Azért nekem egyik sem magyarabb név a másiknál, bár talán a zs miatt nem esélyes, hogy a peremizs latin név lenne. Szóval ki lehet találni (hű, de elbonyolítottam!).

Ez a növény ugyan kerti zsálya néven fut, de mi a hegyen, minden kerttől távol találkoztunk vele. És nekem nagyon nyuszifül jellege volt . Csak hát a nyuszifülnek sárga a virága. Úgyhogy ez kerti zsálya.

Fent a hegytetőn körbejártunk, mindenfelé letekintettünk. Egészen elképesztő volt a déli irányban Bol (ez egy városka neve) elegáns nyaralóterületének és egészen fura, tengerbe nyúló földnyelvének látványa. Már csak ezért is érdemes lett volna felmenni a hegyre. De ennél sokkal több élmény várt minket.

Például az a hölgy, aki a hegytetőn levő várfal mellett árulta a portékáit. Leginkább a saját készítésű oliva olaját, valamint az orbáncfű olajat. Volt ott sok más is, még festmények is, de mi az előbbi kettőre voltunk vevők. A hölgy tökéletesen beszélt németül, az volt az érzésem, hogy nyelvtanár lehetett, mert az én kicsit akadozó, rosszul ragozós németemet folyton javítgatta, talán kicsit neheztelt is, hogy édes lányom, nem készültél... És többször elmagyarázta, hogy nem permetezik az olajfákat, ez teljesen bio!

Aztán a sok érdekes növény. De lőször az a hatalmas pók, amelyik a fák közé, 2m magasan feszítette ki a hálóját: egyértelműen nem ránk vadászott. Baromi nehéz volt lefényképezni, mert lábujjhegyen állva, magasba emelt kézzel lehetett csak az ő szintjére felérni.

És akkor jön e kutyatej. Sokáig nem jöttem rá, mi lehet ez a gyönyörű, szabályos rendben elhelyezkedő levelű (ugye, mindenki tudja, a Fibonacci sorozat és a levelek elhelyezkedése közti összefüggést !?) növény, de nagyon megfogott a szabályossága. Elég sokat láttam belőle, mire végre egyiken virág is volt. És arra aztán ráismertem, hogy kutyatej-féle. Itthon meg ügyesen meghatározták.

Javaslom a fenti képet közelebbről is megvizsgálni. Utólag vettem észre, hogy 4 rovar is van rajta! Kettő jobboldalt paráználkodik, egy hangya baloldalt alul csak eszeget, de a felül, középen levő rovar számomra egészen hihetetlen. Ha nem az én fotóm lenne, azt mondanám, valaki összefotosopolta. Eleve fura a hosszú potroha, de hogy abból egy akkora antenna lóg ki, mint a rovar maga, az nekem teljesen ismeretlen viselkedés. Bevallom, a SouthParkban az az epizód jut eszembe, ahol Erik fenekébe összecsukható parabolaantennát szereltek a földönkívüliek. Bocsánat a hasonlatért.

Feltételezem, hogy ez egy tojócső lehet, és valami egészen vad helyre rakhatja vele a petéit. De lehet, hogy tévedek. (És ez mégiscsak egy antenna )

Térjünk vissza a sziget látnivalóira. Illetve nem is. Hanem arra, amit mi láttunk.

Nerežišća-ban ottjártunkkor valamiféle motoros rocker találkozó készülődött. Egy csomó húst grilleztek a főtéren, miközben bömbölt a hangszórókból a 70-es, 80-as évek zenéje, Creedence Clearwater Revival és hasonlók. Mi meg közben fagyit eszegettünk a szomszédos kávézó teraszán, néhány helyi érdeklődő macsek társaságában.

Aztán felballagtunk a helyi templomhegyre, miközben végigkísért bennünket a bulihangulat.

A kertekből gránátalma bokrok szöktek ki a járda mellé...

Aztán autóba ültünk és visszaindultunk a szállásra. Ugyan egy növény miatt álltunk meg, hogy közelebbről is megnézzük (muskotályzsálya volt), de a bódé, ami mellett meg tudtunk állni, nagyon megihletett .

Mint megtudtam, az ókor óta fejtenek itt fehér mészkövet, amit pl a washingtoni Fehér ház, és a berlini Reichstag mellett sok más híres épület építésére használtak. Erősen elgondolkodtam rajta, vajon miért éri meg Európából szállítani mészkövet Amerikába.

És most jöjjön az egyik legszebb virág, amit a szigeten láttam: a kaukázusi ördögszem. Nálunk is van legalább két gyakori ördögszem, de ez a fodros szélső szirmaival nagyon eltér az itthoniaktól.

És ide tartozik egy későbbi felvétel. Kicsit gyenge a mélységélessége, de azért jól látható a termés szerkezete. A fenti ördögszemé. Szerintem ez a kép megmagyarázza a "szem" tagját az ördögszemnek. Az ördögöt nem szeretném belemagyarázni

A következő növény nagyon fura-érdekes megjelenésű. Cserje-féle, emlékeztet a seprűzanótra. De annál nagyobb a virága, vastagabb, simább a vesszeje. A Növényhatározóban csak egy "későn jövő" szakértő tudta beazonosítani, mi is ez. Seprűjeneszter!

Mediterrán vidék pedig nem lehet olajbogyó nélkül. Gondoljunk csak a Vidova Gora olajárus hölgyére. Engem meglepett, hogy sokan nem is ismerik fel, hogy ez az oliva.

Az agavéról azt kell tudni, hogy a broméliákhoz hasonlóan sokáig csak a levelével díszít. Ez az óriás fajta különösen sokáig, hiszen több méteres leveleket nevel. Aztán egyszercsak hoz egy igen látványos virágos hajtást, és hoz egy-két klón hajtást; a tövében jelennek meg ezek az utódok. Az eredeti növény pedig elpusztul. És a dolog indul elölről.

Az elején említettem, visszatérünk még a Supetar névhez. Valami nagyon régi nyelvjárás szerint Szent Péter. Ki lehet találni, hogy a Sumartin ezek szerint Szent Márton. Viszont itt jön a modern kor, és az angol billentyűzet okozta szokás: az ember fejben simán ékezeteket tesz olyan szövegre, ami attól értelmessé válik. A gyerekek azt hitték, hogy Sutivan (=Szent Iván) átalakítása az ő találmányuk, és nagyon tetszett nekik a "sütivan" megoldás (amúgy tényleg volt süti, vittünk mogyorós csókot), nem akartak hinni a szemüknek, mikor az alábbi táblát látták a strandon

A szigeten töltött idő lejárt, reggel a 8 órás komppal Supetarból átkeltünk a szárazföldre, és elindultunk a hosszú hazaútra. Visszafelé az a jó, hogy épp az út végét ismeri jól az ember, nem zavar, ha sötétben kell a jól ismert útvonalon közlekedni, és már kompra sem kellett sietni. Az egyetlen kötött időpont a Supetar-Split komp volt, amihez kb. 45 percet autóznunk kellett. Korán ébredtünk, nem volt gond a korábbi komphoz odaérni, így jól álltunk idővel. Hogy kicsit megtörjük a hosszú utazást, elmentünk a Krka Nemzeti Parkba, megnézni a Krka vízesést.

A Krka kellemes meglepetés volt: a park, a parkolás, a belépőhöz tartozó ingyenes buszos szállítás jól szervezett, nem most láttak először turistát. Lefelé nem vettük igénybe a shuttle buszt, jó nordikoshoz méltóan botokkal nekivágtunk a lefelé vezető útnak. Nem volt igazán kellemes, meleg volt és rosszul volt felszórva az út, kényelmetlen volt rajta lefele menni; gyakran meg-megcsúsztunk a laza murván. De aztán jött a szebbik rész...

Az erdei mácsonyáról érdemes megjegyezni, hogy - bár nagyon hasonlít a héjakút mácsonyára,  több tulajdonsága különbözik tőle. Amikor virágzik, a héjakútnak fehér, az erdeinek rózsaszín - lilás virágai vannak. A héjakút mácsonya száron ülő levelei összenőttek, egy kis medencét képezve, ebben ül meg a víz eső után - innen származik a héjakút jelző. Az erdeinek a levelei a szárhoz csatlakoznak, nem forrnak egymáshoz, nem keletkezik vízgyűjtő a tövükben. És az erdeimácsonya gallérja (gallérozó murvalevelek, ezt csak puskáztam!)  hosszabb, magasabb, mint a virágzat, a héjakúté pedig rövidebb, mint a tojásdad fészekvirágzat.

Szóval itt látható a nagyon hosszú "gallér" (az a vékony, hosszú, felfelé törő levélszerűség, ami a növény legmagasabbra felnyúló része), és a szárlevelek nincsenek összenőve. Ha lenne virága a virágzatban, az rózsaszínes lenne, mert ez egy erdei mácsonya!

A mácsonyát tankoláskor fényképeztük, és onnan már hazacsorogtunk. És hoztuk az élményeinket