MEV 2016.10.22.

Részletek

Megjelent: 2016. október 23. vasárnap, 08:55

Hosszú ideje nem találkoztunk már, és végre sikerült egy alkalmas időpontot is találnunk, hát csaptunk egy MEVes brigádbulit. Hála az internetnek, egyszerű manapság a szervezés: csak küld az ember egy kör-emailt, és hamarosan elkezdenek szivárogni a válaszok. Na nem mindenkié. Van, akit kétszer is fel kell szólítani, van aki csak nem jön, és van, aki még választ sem küld. Sajnos, az utóbbiakkal nem sokat tudok kezdeni, de aki reagált, az végül el is jött!

A szervezés után kitaláltam, mivel etetem majd meg az éhes csapatot; pénteken bevásároltam, és este elkezdtem a készülődést. Megcsináltam az aktuális kedvenc vöröskáposzta-édesköménygumó-körte salátámat, egyből egy lavórnyit. És összeraktam a szokásos, évtizedekre nyúlóan tradicionális gesztenyés diplomata-pudingot. Másnap reggel még beszereztem a friss péksüteményt, vettem sajtokat, magokat a salátához, aztán nekiláttam a további kajáknak: bacon-hálóba tekert, sajtokkal töltött darálthús és majonézes kukorica-saláta, valamint a szintén hagyományos tengeri herkentyű saláta volt még a feladat. Meg a gyümölcsök megmosása. Fel kellett mosni a konyha padlóját, mert valahogy ilyenkor egy disznóóllal vetekszik, nem tudom, miért, de mindig minden lecsöppen .

Mire végeztem, már jöttek is a vendégek. Nem tudom, hogy csinálták, de egyszerre megérkezett a társaság 50%-a.

Laci hozott csodás, rém lassan sült húst, finoman pácolva, meg egy csomó zöld (piros) paprikát. Gyorsan felszelte a husit, és türelmetlenül vártuk, hogy végre Léni is megérkezzen. Ugyanis a pogácsát Léni hozta, kérésemre a Daubnerből, kis Gouda sajtos pogácsát. És mivel ezt elmondtam a csapatnak, egyből nagyon vártuk Lénit. Amint megérkezett, a pogácsa felét fel is faltuk, így ebéd után .

Már egy órája beszélgettünk, mikor úgy gondoltam, felhívom Mártit éss Andrást, hogy mégis mikorra várhatók. Felálltam, hogy elővegyem a telefonomat, mikor megszólalt a kapucsengő: megjöttek. Le sem ültek, egyből indultunk egy kellemes sétára a környékben.

A januári bejegyzésnél található az Oroszlán-szikla eredeti formája, és utalás a történetére. Szerintem jobban néz ki így, és így is benne van az egész oroszlán

Visszaértünk, és nekiestünk a felhalmozott kaja eltüntetésének. Nem sikerült teljesen. De azért az mégiscsak Alois Alzheimer jele lehet, hogy a diplomata-puding a hűtőben maradt. Már elvonult a társaság, mikor rádöbbentem: elfeledkeztünk a sütiről! Próbáltam gyorsan a vendégek után rohanni, és mivel a lépcsővilágítás fenti szenzora beázott, nem kapcsolt fel a megjelenésemre. A lépcsőn rohanni próbáltam, és a sötétben elszámoltam: eggyel több lépcsőfok volt, mint amennyire én számítottam. Csúnyán megrándult a bokám... Na, így aztán nem szóltam senkinek; alig tudtam visszavánszorogni. A sütit meg másnap elővette Zoli, és jól bereggelizett: egynegyedét megette reggelire. Én meg most heverek egy tányér sütivel, felpolcolt, bucira dagadt bokával, és jól érzem magam

Nagyon jó volt újra együtt. Élveztem a sok kedves embert, akik legkedvesebb munkahelyem legjobb csapatát alkották. És az azóta befutott emailekből tudom, nekik is jó volt!