2016. 01. január

Részletek

Megjelent: 2016. február 22. hétfő, 17:28

Utólag szedtem össze a januári élményeket, mert a honlapot teljesen letiltotta a szolgáltató. Mondjuk gáz, hogy nem tudta a kimenő levelezést letiltani, ezért az egész oldalt kellett leállítani. Ez van.

Új fényképezőgépet kaptam, direkt a növényfotózás - makrózás feladatra. Így aztán időnként magamra akasztom; egyértelmű előnye, hogy sokkal kisebb, a súlya is, mint a régi fényképezőé.

Tavaly januárban a Gercse kápolna felé vezető úton gyönyörű jégmintákat láttam. Most is megpróbáltam, hátha megint olyan szép lesz. Persze most egészen más jellege volt a jégmintának, de szép volt ez is. És sokféle, nem tudom feltenni mindet. Nehéz ilyenkor választani, melyik is szerepeljen

Aztán nagyon megtetszett a jégbe fagyott vadmurok, kár, hogy maga a jég nem volt mintás mellette. Bár így meg a virágot jobban kiemeli.

Az biztos, hogy az új gépemmel egészen könnyű közeli képeket készíteni. Még van mit tanulnom, hogy igazán jó képeket csináljak, de máris egyszerűbb a dolgom, mint a régi masinával. A következő képen sárga kéregzuzmó - másik nevén sárga falizuzmó -  ül egy pici, ujjnyi vastag ágon. Csak, hogy érezhető legyen a  lépték. És egészen csodás a zuzmó szerkezete, azok a vicces kis tölcsérek, kicsit a  csészegombákra emlékeztetnek.

És lássuk ugyanazon zuzmó (Xanthoria parietina) egy másik formáját:itt tányérszerű pereme van, de a közepe olyan tölcséres, mint ez előző képen levő zuzmónak. Ez a zuzmó termőteste.

És nem tudtam kihagyni egy harmadikat, ahol még tányérzuzmó is van a sárga falizuzmó mellett. Csak hogy szebb legyen

Visszanéztem, korábban is fényképeztem ilyen zuzmókat, csak akkor még nem tudtam, hogy mi is a nevük, fajtájuk. De sokat tanulok a Növényhatározóban

Néhány növény elszáradva egészen elképesztően néz ki (jól tudják ezt a virágkötők is). Tipikus téli szépség a mácsonya, amiről nem sikerült képet készítenem, mert a villanypásztor túloldalán volt, a gépem meg makrózni tud, tele nincs hozzá .  Viszont egy gyönyörű bogáncs vagy aszat a közelben volt.

Nagyon tetszett a következő, a gyapjas aszat száraz termése, ahogy kibomlott a közepe, selymes, puha fehér szálak kandikálnak ki belőle. Teljes kontrasztban a külsejével, ami szárazon is rettenetes szúrós, kemény. Félelmetes fegyverzete miatt nem jó hozzáérni.

Volt egy pici hó is januárban. Nem sok, de mégis jó volt látni, hogy van egy kis takaró a talajon. Sajnos, a következő nagyobb fagy előtt jól elolvadt, tehát a vetést egy cseppet sem védte. De egy kicsit tél hangulatot varázsolt az erdőre.

Ilyenkor az a baj, hogy nagyon korán sötétedik. Legkésőbb 2-kor el kell indulnunk, ha 4 előtt, mielőtt besötétedik, vissza akarunk érni. A szép pedig ugyanezen okból látható a képeken: ha délután 3 körül járunk a hegyen, a lemenő nap aranyos-vörös fénye meleg árnyalatot adnak a  tájnak.

Az Oroszlán-szikla történetét próbáltam kinyomozni, és kicsit szomorú az a történet. Kicsit megfaragták, hogy még jobban oroszlános legyen (kép a régi, "fejes" oroszlánról, és rövid történet itt: http://szepkilatas.blog.hu/2015/04/18/kektura_848), igazi oroszlánfeje volt. Azonban állítólag 1946-ban egyszerűen lerobbantották a fejét, mert szűkítette az utat. Tény, hogy a mai fejforma egészen más... Érdekes, hogy az ember még így is belelátja a kissé csapott homlokú oroszlánt, inkább megzavart a régi kép

A régi képet is ide másolom, hangsúlyozva, hogy a forrás a Szépkilátás blog:

A hó a turistaúton megmaradt, mert le lett taposva; síkos, jeges lett az út.  "Hágóvasat", azaz csúszás elleni, cipőtalpra húzható láncos-fogas szerelvényt kellett húznunk, hogy biztonságosan tudjunk közlekedni. Az a jó, hogy ezzel viszont biztonságosan és tempósan lehetett haladni, nem kellett sem félni, sem kapaszkodni húsz körömmel, hogy el ne essünk.

A sok pára, köd kicsapódott mindenen, a hó is leolvadt. Mindenhonnan víz hullott.

Segítséget kértem a Növényhatározó csoporttól, mert nem tudtam kitalálni, milyen virágok maradványaira bukkantam. Nagyon szeretem ezt a csoportot: sok hozzáértő szakember szakmai lelkesedésből növényeket azonosít. Ha épp ráérnek, akkor kvízekkel szórakoztatják egymást, és a sok ott lebzselő laikust. Ez egy zseniális szelete a Facebooknak. Hosszú találgatás, ötletelés után valaki feltett egy, az enyémre nagyon hasonlító növényfotót, és azt mondta, hogy ez gyíkfű volt a kertjében, míg élt. Úgyhogy jöjjön a 2. számú kedvencem januárból (elsők, de nem rangsorban, csak megjelenési sorban, az aszatok) a nagyvirágú gyíkfű.

Ezek a virágok a farönkök és a kilátó közötti szakaszon álltak elém, hogy lefotózzam őket. Úgyhogy jöjjön január utolsó képe, a Gugger-hegyi Árpád-kilátó, sokadszor, a sűrű ködben.