2012-12-December
- Részletek
- Megjelent: 2013. február 20. szerda, 10:41
December elsején érdekes helyre tévedtünk: kissé úttalan utakon járva nagy kövek közé tévedtünk...
Gyönyörű napsütés fogadott bennünket. Semmi télies érzésünk nem volt, ezért aztán igencsak meglepett, mikor egy Mikulással futottunk össze a kilátónál. Aztán rájöttünk, hogy ez a dec. 6. előtti hétvége, mégis jogosnak minősült, hogy máris előbújt :-D
Másnap reggel megjelent a hó és a zúzmara, gyönyörű bevonatot adva a tájnak. Koltai Andrással, nordic walking edzőnkkel túráztunk a Szépjuhászné környékén. Megint megjelent a Mikulás: a Gyermekvasút oldalára festve...
Ez a kevés hó megmaradt, így a keddi edzésen is télies táj volt a hátterünk.
A havazás erős széllel érkezett, A vízszintesen szálló hó a fáknak széllel szembeni oldalán teljes magasságban felrakódott: úgy néztek ki, mintha a fehér fáknak valaki erős szürke kontúrt rajzolt volna :-D
Aztán olyan gyönyörű idő kerekedett, hogy öröm volt kimenni a szabadba. Legszebb talán a havas reptér, az alagútból kilépve, szikrázó napsütésben. És előtte az a bokrok és falombozat által képzett alagút, ami kivezet a reptérre. Ez a hely mindig varázslatos, de a hó-napsütés párosítás mégiscsak a legjobb! A látvány becsapós: ezen az alagúton nem kell lehajolni, hogy átbújjunk rajta, a végén is kényelmesen elfér egymás mellett 2-3 ember.
Nagyon szép, számunkra ismeretlen célú oszlopot találtunk az erdőn; nem határkő (nem is kő).
Az időjárás érdekes és szokatlan fényekkel lepett meg bennünket decemberben folyamatosan. Ez volt az egyik: a háttérben sűrű, sötét hófellegek, a reptéren viszont napsütés:
Aztán megint Koltai Andrással és a csapattal gyalogoltam:
Hazafelé, a Macis játszótéren Andrásból és Lubából kitört a gyermeki én:
Következő nap ketten mentünk gyalogolni. Nem hajtottunk a tempóra, viszont több, mint 8 km-t gyalogoltunk. Gyönyörű fények voltak naplementekor:
És aztán következett a legfantasztikusabb nap decemberben: december 13., Luca napja. Egyrészt mikor kiértünk a reptérre, egy quad két síelőt húzott a havon, akik nagyon élvezték ezt a síelési módot (kicsit irigyeltem őket). Aztán elindultunk a Kővár nevű dombtető felé, és egyszer csak egy népes vaddisznócsorda vágott át előttünk az úton. Legalább tizen voltak, a legfurább a vezér volt: nem a klasszikus barna bundát viselte, hanem kese és sötét foltok voltak rajta. Utoljára néhány ifjonc rohant át egyik bozótosból a másikba. Érdekes, nem gondoltam volna, hogy ennyire sűrű ez a bozót: pillanatok alatt eltűntek benne az állatok. Persze fotó nincs a vadakról, mert csak bámultam őket, nem volt időm fényképezni. A foltos vadkanról pedig az jutott eszembe, hogy a házisertés képes a szabadban, vadon élve "visszavadulni": agyarai kinőnek, sörtéje vastagabb és durvább lesz. Lehet, hogy ez egy szökött házimalac elvadulva?!
Szerencsére olyan gyönyörű és szokatlan fények voltak, hogy azt meg kellett örökíteni: a Nap körül egy kerek szivárvány látszott. Eddigi ismereteim szerint szivárvány a Nappal átellenes oldalon keletkezik, itt viszont egyértelműen körülrajzolta. Ez annyira megfogott, hogy lefényképeztem: a szűrt fényben lehetett a Nap irányába is fotózni. Sajnos, egy picit belógott a képbe a kesztyűm a jobb felső sarokban.
Néhány nappal később egészen más dolgok után keresgéltem interneten, amikor rábukkantam a jelenség magyarázatára: angol nevén HALO (=glória, dicsfény) jelenségnek nevezik. A levegőben lebegő apró jégkristályokon megtörő napfény adja ezt a kör alakú szivárványt; ritka jelenség. Még azt is feljegyezték, hogy 2009-ben láttak ilyet utoljára Magyarországon. És a 2012. december 13-ról még szó sem esett! Azóta is jóleső érzés tölt el, ha meglátom ezt a fotót.
Ködös időszak következett.
Aztán a köd kicsapódott a növényeken:
És ez még tudott fokozódni:
Egy gyalogossal találkoztunk az erdőn, ő is ránkcsodálkozott, mert rajtunk kívül nem volt ember az utakon. Meg is kaptuk tőle a "kemény mag" minősítést, azóta is büszkén emlegetjük!! :-D
A következő fotó engem egy izlandi geotermikus mező egy jelenségére emlékeztet, amit saját szememmel láttam, és úgy látszik, mély nyomot hagyott bennem; elő is kerestem az izlandi fotót is:
Aztán megint gyönyörű napok jöttek; a karácsony is erősen a nyakunkon volt már. És csodás havas-zúzmarás táj fogadott bennünket:
Aztán eljöve a karácsony, és nem volt idő gyalogolni. Andrással 27-én túráztunk egyet. Az erdőben tükörjég fogadott bennünket. Ha tudtuk volna, hogy ilyen csúszós utak várnak bennünket, felvesszük a hóláncot, de így, egyszerű bakancsban, rémes volt.
Aztán jég nagyrészt elolvadt, a fagyban sár sem volt, emiatt kellemes volt gyalogolni. Gyengéden sütött a nap, mindent csipkés zúzmara borított. Sokan voltunkaz erdőn.
Az év utolsó két napján az emberek kiömlöttek a szabadba. Annyian voltak az erdőben, mint még soha: a szép, de hideg időben mindenki túrázni indult :-).
Szilveszter napján is gyönyörű idő volt. A jó időben sokan gyalogoltak, és a repülőklub tagjai sorra szálltak fel vitorlázó gépekkel. 
Fantasztikus hónap volt ez a december, csuda élményekkel. És jó volt ez a félév: belefogtunk a rendszeres gyaloglásba, már napi 7-8 km az átlagunk; a rossz idő sem tud visszafogni bennünket, akkor is megyünk, mikor az orrunkig sem látunk. A kemény mag titulust szerintem kiérdemeltük!
2012-11-November
- Részletek
- Megjelent: 2013. január 27. vasárnap, 22:20
Novemberben eleinte gyönyörű őszi idő volt. A vitorlázó repülőtér, amit szinte minden alkalommal útba ejtünk gyaloglásaink során, naponta más arcot mutat. A nap állásától és a felhőzettől is függ, hogy épp milyen képet látunk, de természetesen az idő múlása is folyamatos változást okoz.Szinte várom, hogy milyen új látvány tárul elénk, mikor kilépünk az erdőből.
Akárcsak a repteret, a Gugger-hegyen lévő Árpád-kilátót is rendszerint belevesszük az útvonalunkba, az a hazavezető út csúcspontja: innen már csak lefele kell menni. Kellemes időben érdemes pár percet a város látványára áldozni:a pesti oldalon a párában elvész a horizont, Budán is: a Sas-hegyen túl már csak pára látszik. A Duna, a Gellért-hegy és a déli hidak tiszta időben szépen látszanak.
Ezt a fadarabot épp nagyban hordták szét a rovarok, leginkább hangyák; kézzel morzsolható állagúra korhadt.
A Nyéket megkerülve, a Kondor út felől sorompó védi az erdőt. Gyönyörű színekben virít az összeboruló lombsátor.
A Kondor úton áll Fedák Sári kertjének egyetlen maradványa, ez a 120 éves libanoni cédrus. Korábban még elhanyagoltabb volt a környéke, manapság a kíváncsi érdeklődő megkeresheti a fa körüli kerítésen a bejáratot, és bemehet a fa tövéhez, az információs táblát is el tudja olvasni. Kár, hogy a hozzá vezető út nem gondozott: igazán gyönyörű fa, megérdemelné, hogy látványosságként bánjanak vele.
A Határ-nyeregtől erre jutunk legrövidebb úton a repülőtérre. Minden évszakban izgalmasan néznek ki a fejünk fölött összeérő ágak, kör alakú alagutat formázva. Kedvelem ezt a helyet, mert a szép alagút után hirtelen feltáruló tágas reptér mindig tartogat valami újat, érdekeset.
Határ-nyereg: fel is út, le is út 
Időnként próbálunk a túraútvonal-hálózatban valami olyat találni, amerre nem jártunk még, vagy már nagyon régen voltunk arra. Ilyen az a pad is: nem is emlékszem, mikor láttam korábban, de nagyon festői itt a fa tövében.
A népi elnevezése vakondrisztó fű, latin neve euphorbia lathyris, magyar neve a hasindító kutyatej. Úgy működik, hogy ha a vakond a járat fúrásakor megsérti a növény gyökerét, abból büdös (petróleumra hasonlító szagú) tejnedv szivárog. A vakond ezt nem szereti, mert igen érzékeny a szaglása. Egy ideig kerüli a növény környékét. A reptéren valóban nem volt sok vakondtúrás, bár szerintem erre a köves talajra gyémántlábú vakond kell...
2012-09-Szeptember
- Részletek
- Megjelent: 2012. december 15. szombat, 15:37
2012. Augusztus 18 óta, ha időnk és az időjárás engedi, megyünk gyalogolni két bottal: nordic walking edzést tartunk. Szeptemberben letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra, ami GPS segítségével rögzíti az útvonalat és a paramétereket, kiszámolja a sebességet, ... Fotót is mellékelek minden útvonalhoz. Rájöttem, hogy élvezem ezeket a fotókat: készíteni és nézegetni egyaránt. Szinte ugyanazt a környéket járjuk immár 4 hónapja, mégis minden nap valami újat látunk meg benne. Mert máshogy esik be a nap sugara, elszíneződnek a levelek, megjelenik egy ismeretlen virág vagy gomba: csupa új látvány a korábbiakhoz viszonyítva, és mindig élvezetes.
A Glück Frigyesről elnevezett úton, a Kecske-hegyi sziklák alatt áll az Oroszlán-szikla, ami miatt mi csak oroszlánnak nevezzük ezt az útvonalat.
Az Árpád kilátó az oroszlános út végén, annak a legmagasabb pontján van. A kilátóból gyönyörű kilátás nyílik a városra, itt a felhők is érdekes formációba rendeződtek:
Véletlenül egy elágazásnál nem elég óvatosan választottunk irányt (elvégre ezek felfedező-utak is!), és felhúztunk a Hármashatár-hegy melletti siklóernyős induló stégre. Erről a pontról persze megint csodás kilátás nyílik: a hidegkúti vitorlázó-repülőtérre és a völgyben próbálkozó siklóernyős és sárkányrepülős megszállottakra.
Fenn a hegyen sajnos lefagyott a telefonom, így a fura virágokról nem tudtam felvételt készíteni. Kénytelenek voltunk két nap múlva újra erőt gyűjteni és visszamenni a hegyre, ekkor már azonban már tudtuk, mekkora magasságot kell megmásznunk. De ezek a virágok nagyon izgattak: számomra ismeretlenek, és csak ennek a hegynek a K-DK irányú oldalán lehetett látni őket. Nagyon örülnék, ha valaki megírná, mik ezek a pici virágok. Mint a fotón is látszik, semmiféle zöld levelet, sem szárat vagy kocsányt nem láttam rajtuk. Gyakorlatilag a földből közvetlenül kibújik a sárga szirmú virág, nem látni egyéb részét a növénynek. Csupa kiszáradt fű volt a talajon, talán a nagy aszály miatt nagyon korán elszáradtak a növények.
Egy év múlva megtudtam: ez a vetővirág (Sternbergia colchiciflora), védett kis virág. Nagyon érdekesen jelenik meg: szeptember végén puszta virágokat hoz, levél nélkül, és minden egyéb része (amarillisz-féle, tehát hagymás) a föld alatt van. Tavasszal bújik ki a termése, de az nem feltűnő. Azért nem volt egyszerű kideríteni, mi ez!
2012-10-Október
- Részletek
- Megjelent: 2012. december 15. szombat, 21:13
Néha eleredt kicsit, de sosem volt komoly eső, amikor épp gyalogolni indultunk. Valahogy mindig sikerült eső előtt, vagy jóval utána mennünk, nem kellett, csak 1 alkalommal az esőkabát. Esőben a kilátó teteje is csillog 
Másnap ottjártunkkor épp 10 siklóernyős edzett és élvezkedett a hegyoldal fölött. A képen jobboldalt az a "csúcs", amit pár nappal korábban véletlenül megmásztunk, majd két napra rá már tudatosan oda vitt az utunk, virágokat fotózni. Azóta már azt is tudom, hogy Újlaki-hegy a neve. A reptér felőli oldalán megy a gázvezeték (mi így hívjuk az utat az erre menő gázvezeték miatt), amúgy a sárga jelzés megy rajta.
Az alkonyi fények mindig is a giccset súroló, mindekit megfogó tájakat rajzolnak, ami percről-percre változik. Ezt a fotót nem lehetett kihagyni: engem a sarki fényre emlékeztettek ezek a felhők és fények (még csak fotón láttam aurora borealist, élőben sosem, de nagyon-nagyon, nagyon szeretnék! ).
A budakeszi hegyekben tettünk egy csodás kirándulást. Erős szél fújt, sűrű, helyenként átjárhatalan bozótosba tévedtünk, közben csodás panorámát láttunk. Nekem mégis ez a szokatlan színű kövirózsa tetszett legjobban, ami a fehér sziklán gyönyörű kontrasztot ad. Ha jól tudom, ez a sárga kövirózsa, ami télen piros (nyáron zöld), és védett.
Ahogy felér az ember turistaúton az Árpád-kilátóhoz, az út végén-tetején ez a kapu várja.
A reptér szinte mindig másképp fest, miközben semmit sem változik. Ezen a képen a meleg sárga napfény adja a gyülekező sötét felhők kontrasztját. Mindig van valami szépséges növény, ami megérdemli, hogy lefényképezzük. Ez egy szépséges szegfű: talán dunai szegfű a hivatalos neve.
de van gyapjas aszat is:
Amint egy csepp eső esett, megjelentek a gombák az erdőben és a reptéren:
Az erdőben a kivágott fák tönkjén láttunk sárga kénvirággombát:
Sárguló csiperke bőven termett a reptéren:
A hosszú aszályos időszaknak köszönhetjük, hogy bele"melegedtünk" a gyaloglásba, hiszen minden nap kellemes idő volt, szinte hívogatott, hogy menjünk. A fenti gomba-csokor szinte képtelenségnek tűnt ebben a száraz időben; amint egy kis nedvességhez jutottak a gombafonalak, gyorsan megjelentek a termőtestek.
Aztán mégis megjött az eső. A délelőtti eső nyomán délután a fűszálakból gyöngysorok lettek. Ilyen hosszú sorban ülő eső-gyöngyöt még sosem láttam:
A galagonya is egyre szebben piroslik:
A hónap közepén beneveztünk egy tájfutó kupára, ahol mi nordik bottal, gyaloglova jártuk be az útvonalat: a hosszú, könnyű (nem technikás) útvonalat választottuk, hogy el ne tévedjünk... 4. helyen végeztünk, ami jól hangzik, de csak 4 induló volt a kategóriánkban 
Mikor napközben meleg van, az esti edzés ideális. És ilyenkor lát gyönyörű naplementéket a gyalogló:
Ez a környék napközben is tele van nyüzsgéssel:
Megjelent az őszi lombszín: egyre színesebb lett az erdő.
És végül egy szép alkonyati fotó az Oroszlán-szikla közeléből:
