2014-07-Július

Részletek

Megjelent: 2014. szeptember 09. kedd, 08:18

Csak felhajigáltam a fotókat: remélve, hogy hamarosan az emlékeket is hozzá tudom fűzni... Hát sikerült egy fél évre elvesznem, és bizony az emlékek kicsit elhalványultak. Gyakran jut eszembe, hogy kicsi koromban nem értettem a felnőtteket, miért nem emlékeznek a közelmúlt eseményeire. Legjobban az bosszantott, mikor néhány hónap után újra megkérdezték: hányadikos is vagy aranyoskám? És majd megütött a guta, hogy sejthetné, hogy ha 2 hónapja másodikos voltam, akkor most sem lehetek negyedikes... Na, mostmár látom, milyen is az, ha nem olyan éles az emlékező tehetsége az embernek. Arra azért emlékszem, hogy kirándultunk egyet a Budai hegységben, a rétre, a katlanra emlékszem, de csak a képre, a helyet nem találnám meg. Sebaj, lényeg, hogy még vannak róla emlékeim :-)

Egy olyan katlanba jutottunk, ami talán kőbánya lehetett korábban, az út végén hatalmas sziklafalak magaslottak, félkör alakban. Láttunk egy hatalmas madarat felszállni, az volt az érzésem, hogy egy nagy baglyot vertünk fel nappali szunyókálásból. Épp csak elsuhanni láttam, a többiek még annyit sem, ezért marad meghatározatlan, de jó élmény.

A katlanban sok kő volt, de mivel a talajt szép vízszintesre kiegyenlítették, vagy eleve úgy termelték ki a követ, hogy vízszintes legyen, sok szép növény telepedett meg ott. Némelyik még ritkaságnak is számít. Nagyon szépek voltak a peremizsek, és a sokféle imola, amit szerintem csak a szakértők tudnak megkülönböztetni, de akkor is szépek, ha nem tudja az ember a pontos nevét!

Ezt a sárga hagymát még korábban nem ismertem, és azt sem tudtam, mi lesz belőle. De ez az épp kibomlani készülő virágzat olyan, mint egy modern műalkotás. Nagyon megfogott...  És volt ott még egy hagyma:  a lila, bunkós hagyma a színével köti le az ember tekintetét. A réten egy ilyen hatalmas sötét, lilába hajló bordó virágzat szerintem nem csak nekem nagyon vonzó, feltételezem, a rovarok is "csípik".  Igazán megérdemelné a bordó hagyma nevet ( tudom, a lila hagyma már foglalt ). A bunkós hagyma viszont védett . Eszmei értéke 5000 Ft.

A következő képek már a vitorlázó reptér környékén készültek. A homokliliom a Homok-hegyen egész kis ültetvényeket alkotott. 

Orbáncfű mindenütt előfordul a környéken, még a kertben is, egyik leander tövében, a cserépben kihajtott egy szép, egészséges orbáncfű.

És hát jöjjenek további imolák és rovarok. Sok rovar volt, nem volt hideg a tavalyi tél, sok túlélő volt.

Az orvosi somkóró elég magas bokrot alkot, és jól mutat a szellős sárga virágzata. Fényképen azonban nem sikerült a szépségét visszaadni. Ilyenkor azt gondolom, hogy legalább a fejemben megvan az a kép, hogy milyen szép is egy-egy növény a valóságban.

A cickafarkról pedig a korábban már említett történet jut az eszembe, hogy mennyire szerettem volna, ha a kertünkbe szerez az Anyukám cickafarkat. Nyilván a neve miatt voltam oda érte olyan nagyon. És mostmár van Anyu kertjében cickafark! Igaz, az sárga, kerti változat. De a fehér is nagyon szép!

A murok.  Nagyon szeretik a rózsabogarak. Hogy a júniusi rovarszámlálást továbbvigyem: lehet velem vitatkozni, szerintem ezen a képen 7 rózsabogár legelészik.

És az alul levő murok fotó talán július legszebb képe. Olyan lágy, selymes, a szárán levő szőröktől szinte áttetsző. A szélső, rózsaszín szirmok színe is nagyon lágy, és a bordó közép igazán különlegessé teszi a murok virágzatát. Én mindenesetre olvadozok, ha látom. Ha jól tudom, ez a vadmurok.

A bakfű nagyon emlékeztet az árvacsalánra, de itt nem (csak) a levélnyél tövében, hanem a növény tetején egy csomóbn nő a sok lila csövecske, és emiatt a  réten már egyetlen bakfű is feltűnő színfolt. Ez a példány kicsit csapzott ugyan, de jól szemlélteti a virágzat elhelyezkedését.

Az árlevelű len a homokliliomhoz hasonlóan vékony, törékeny száron ülő virágot hoz. A Homokhegyen a két virág egyszerre virágzott; érdekes, hogy miközben távolról szinte egyformák, közelről bizony látszik, hogy nagyon különbözők. Védett, eszmei értéke 5 ezer Ft.

Az ostorménfa már tavaly bemutatkozott: tudtam, hogy kb. 1-2 hétig látható ilyen feltűnően szép, vörös csokorként a termése, aztán megfeketedik, megaszalódik,  szinte észre sem lehet venni. Amúgy erősen mérgező növényről van szó, csak nézni szabad :-)

Ez az imola-fotó nekem azért tetszett meg, mert jól látszik rajta, hogy milyen érdekesek a szirmok. Bordázott tömlőnek látszanak, a borda sötét lilával van kihúzva. A végén a tömlő a bordák mentén felhasad.  És ott vannak még a sötét lila hengerek is, amik mintha a felhasadt tömlők közepéből bújnának elő, de csak a virágzat közepén, a szélső hengerekből nem. Még mindig volna mit megfigyelnem ezen a virágon...

A szulák nevét gyerekkoromból ismerem. A kertben sokat harcoltunk vele, hogy kiirtsuk, mert agresszíven terjeszkedett volna. De mi nem hagytuk :-) És már akkor nagyon tetszett, hogy a tölcsér alulról nézve csíkos.

A tejoltó galaj helyenként nagy csoportokban nő, és nagyon finom, fátyolos virágfoltot alkot. Meglepő, hogy elfásodik a szára.

Ezt a harangvirágot a Hármashatár-hegy oldalában láttuk, hatalmas nagy fehér folt volt. Sajnáltam, hogy már elhervadt néhány harangja, jó lett volna pár nappal korábban találkozni vele, mikor még csúcsformában volt :-)

Ezt a kánya harangvirágot szakértők határozták meg, mert én már elvesztem a sokféle harangvirág között: nem tudom mindet azonosítani, hiszen ahhoz megfelelő határozó kellene. De segítenek a Növényhatározósok!

A macskafarkú veronika nagyon feltűnő növény, és elég gyakori errefelé. A Homokhegyen rengeteget találtunk. És már Éva is felismeri, a nevét is tudja!

És most jön két csormolya: a kéküstökűnek a felső levelei kékre színeződnek, a virágai sárgák és narancssárgák. Nagyon kitalálta a színvilágát és alakját, szép ez a növény!

Az alsó a mezei csormolya: ennek sárgásak a felső levelei, de itt a réten a helyi talaj- és fényviszonyok következtében pirosra színeződött. És én tudom, hogy az augusztusi képek között lesz-van egy nagyon érdekes változata a kéküstökű csormolyának, érdemes megnézni!

A gyapjas aszat eléggé becsapós: úgy tűnik, hogy egy pihe-puha gyapjas bevonat van a virágzatán. Nem szeretném megtapogatni, mert olyan kegyetlen szúrós tüskékkel védekezik, hogy a gondolattól is fáj az ujjam hegye...

A Vörös kővár oldalában láttam meg ezt a kis virágot, még soha korábban nem találkoztunk. Annyira érdekes szerkezetű, többszintű a virága, hogy nekem a golgotavirág jutott róla eszembe. Jóó, ez sokkal kisebb és nem olyan színes, de mégis. És persze a szakértők a homályos, gyenge fotóról azonnal tudták, mi ez.

A mácsonyát szerintem mindenki ismeri, ha másként nem, hát szárazvirágként. Épp azért tetszett meg, hogy itt még kicsi lila virágocskák vannak a legnagyobb virágzat alján, mert én is leginkább szárazon láttam, nem tudtam, hogy milyen a virágzata. Amúgy héjakút mácsonyának is hívják, mert a levelei összenőttek, és egy kis tálat alkotva víztározóként működnek. Azért nem hiszem, hogy létezik olyan héja, amelyik arra vetemedne, hogy abból próbáljon inni :-)

Újabb, félig hervadt harangvirág, amely így is szinte világított a réten, nagyon intenzív színe van.

A tarlóhere is olyan pihe-puha kinézetű, már majdnem olyan, mint a macskusz. De csak majdnem...

A következő képek megint a korábban már sokszor emlegetett irtáson készültek. Nyáron is volt több olyan növény, amelyik az idei csapadékos időben az irtás szabadabb területét használta ki. Nyilván itt több napsugárzást kapott, egészen más flóra található itt, mint a sűrűbb erdőn. Nagyon szeretünk az irtásig elmenni, megnézni, mi virít épp rajta.

Korábban még nem láttam, csak könyvben, de valamiért nagyon megjegyeztem, ugyanis amint megláttam, tudtam, hogy ez a kis ezerjófű. Nem tudom, van-e rokoni kapcsolata a nagy ezerjófűvel, mert alakilag teljesen más. A nagy ezerjófű szinte egzotikus szépség, a kicsi pedig egyszerűen nagyon kedves és szép.

A Homok-hegyet teljesen beborították ezek a sárga hagymafélék. Rákérdeztem a Növényhatározóknál: mi ez a sárga hagyma? Mire felvilágosítottak: ez a sárga hagyma!! :-) Ezért gondoltam azt, hogy a bunkós hagymát igazán nevezhetnék bordó hagymának...

Ez a rengeteg (és még ennélis több) sárga hagyma a Homok-hegyen nőtt, és nagyon jól illett a sárgához a veronika kékje, meg az imola lilás bordója. Nagyon szép volt a Homok-hegy!