2017. 01. január

Nagy hideggel köszöntött be az új év. És maradt is ez a hideg jó hosszan. Megdőlt néhány hidegrekord, de persze csak napi, mert az országos globális hidegrekordot szerencsére nem ostromoljuk. Gyalogláshoz azért kicsit jobban fel kell öltözni, nem lehet vékony nadrágban vigéckedni. Legalábbis én nem bírnám.

Január elsején délelőtt kimentünk Adyligetbe, és nagyon jót gyalogoltunk a napsütésben. Találkoztunk sok száraz iszalaggal, bábakaláccsal és aszat-bogáncs száradmányokkal, de legjobban az lepett meg, hogy néhány pitypang-féle fészkes sárga virágot is láttunk. Pedig elég kemény fagy volt, napközben is. A legszebb mégis egy vadmurok ernyője lett a telefonommal készült képeken: úgy gondoltam, biztosan nem akarok majd fényképeket készíteni, nem akarom a gépet hurcolni. Hát mégis megérte volna. Ennyit a realitásérzékemről :(.

 

 

Január elején még csak kevés hó volt a talajon: a reptér útjain a letaposott hó fehér hálózatnak tűnt.

 

Aztán esett még némi hó, bevont mindent, de aztán olyan hideg lett, hogy az a kevés hó tartósan megmaradt. Az erdei utakon a sok gyalogos jó alaposan letaposta, a napsütés kicsit felolvasztotta a felszínt, ami aztán szép lassan tükörjéggé változott. Nem lehet az erdőt járni csúszásgátló hágóvas nélkül. Illetve lehet nélküle is, ha nem félünk a baleseti sebészettől, de egyébként szerintem jobban jár az ember a "hágóvassal". Ami nem hágóvas, de arra hajaz, ezért mi csak így nevezzük smiley

Az a helyzet, hogy én kedvelem a jól nevelt, kedves kutyákat. Vagy inkább megértem, hogy sokan milyen jó társra lelnek bennük, látom az idős személyeket, kutyusukkal baktatni, és tudom, milyen jó nekik, hogy van valakijük, aki rendszeresen megsétáltatja őket. De azért azt is gondolom, hogy az erdő kissé túlterhelt a környék rengeteg kutyájától. Legtöbb kutyus, mikor végre beér az erdőbe, hirtelen könnyít magán. Ezt tetézi az az áldatlan helyzet, hogy a környék sok hajléktalanja, buszsofőrök, sétálók, stb, mindenki az erdő széléhez közel intézi el a dolgát, ami tavasszal, nyáron elviselhetetlen bűzt képez. Csak nagy, mindent elmosó esőzések után nem érezni az erdő szélén azt a bűzt, ami a túl sok "látogatónak" köszönhető. Volt időszak, mikor inkább lementünk autóval a Macis parkolóig, csak ne kelljen ezen a részen gyalog átvágnunk.

Január közepén már elég hó volt ahhoz, hogy a reptéren sífutók és kite-snowboardos jelenjen meg a kutyások és sétálók között. Az élénk szélnek köszönhetően - a nagy hideg ellenére - siklóernyősök lebegtek az Újlaki-hegy fölött. Óriási nyüzsgés volt a reptér környékén.

Télen egyik kedvenc útszakaszom a Határ-nyeregből a reptér délkeleti csücskéhez kivezető, fák és bokrok által közrezárt rész. Még 2012. decemberében, mikor sok hó esett, készültek képeim az "alagútról", ahogy a bokrook az út fölé hajolnak és a hó lezárja a boltozatot. Most nem lett olyan szép az alagút, de pár méterrel távolabb találtam egy hasonló látványt.

Ez a híd mindig eszembe juttat egy régi emléket. A híd feletti meder-részen egy - vélhetően - rókalyuk volt a 80-as évek végén. Hogy nagyobb kedvet csináljunk az akkor még igen apró nagyobbik fiamnak a gyalogláshoz, megmutattuk neki, és mondtuk, hogy az egy rókalyuk. Annyira izgatta a róka, hogy folyton oda akart menni, hátha épp látja, amint a lyuk körül  somfordál. Persze, sosem találkoztunk rókával, de sokat sétáltunk erre. A lyuk azóta teljesen eltűnt, feltöltődött, sosem fogom megtudni, valóban rókalyuk volt-e.

Decemberben találkoztam a mumifikálódott vajvirággal, ami a hóban is áll, most egy kis zúzmara is kiült rá, csak hogy megint téma legyen smiley

Gyakran emlegetem a tájidegen feketefenyőket, amik nekem nagyon tetszenek. Ebből tehát következik, hogy nem vagyok elég vájtagyú természetvédő, nem vagyok szakértő. De ez így van!

És végül: a bejegyzés elején említettem a "hágóvasunkat" Íme itt egy fotó róla, amin látható, hogy milyen helyes, háromszög alakú fogak vannak a talpán, amik a testsúly hatására a jégbe vájódva stabilan tartják a gyaloglót. Nagyon nagy szolgálatot tett nekünk ez az eszköz ( a neve amúgy Snowline Chainsen Pro, és ez az ingyen reklám helye. Olyan sokat irigyelték meg tőlünk, hogy egy hétvégén 30 párat el lehetett volna adni a mi környékünkön).