2017. 06. június

Részletek

Megjelent: 2017. június 05. hétfő, 19:31

A túrák egyre keményebbek. Már megcsináltunk egy olyan kört, amit régen is másfél óra alatt teljesítettünk. Most is sikerült tartani az időt. A térdem javul, de nem vagyok elégedett a javulás sebességével. Még mindig figyelni kell, hogy ne sántikáljak. Közeleg az időpont, amikorra - ezt mondta az orvos - elérjük a várható csúcsot. Hát szeretném, ha ez a csúcs minél tökéletesebb járást jelentene. Dolgozom rajta. Sokat.

Felmentünk a Szabadság-hegyre. Tavaly turbánliliom töveket láttunk, amiket gondosan kiástak, mielőtt virágba borultak volna. Idén egy árva tövet sem láttunk, de a tavalyi kiásottak helyén mintha friss ásónyomok lettek volna. Az a gyanúm, hogy tiszta munkát végeztek: ami gumó tavaly bentmaradt, és most hajtani kezdett, azt most gondosan keimelték.

Viszont láttunk erdei tisztesfüvet. Nagyon csinos. Állítólag büdös, de épp akkora lócitromok voltak a közelben, amik egy egész elefántcsorda becsületére váltak volna. Szóval a szagolgatás nem volt opció.

A hólyagos habszegfű rokona a mécsvirágnak. Van, akinek nehéz megkülönböztetni őket. Pedig rém egyszerű: a hólyagszegfű csészéje sima, szőrtelen hólyag. A mécsvirágé bordázott, szőrös. Az előző hónapban volt egy óriási mécsvirág, most meg lépten-nyomon hólyagos szegfű bokrok virítanak az út mellett.

Múlt hónapban már volt 2 gólyaorr, most egy harmadikat láttunk. Ehhez nem tartozik történet, mint a nehézszagúhoz, de a neve elég vicces: puha gólyaorr. Ugye, a gólya csőre még véletlenül sem lehet puha. A háttérben elmosódva látszik egy gólyafej alakú termés, jobb oldalon  .

A kígyószisz virága nagyon érdekes szerkezet. Minden virág tövén ott a további bimbók sora, egyre csökkenő méretben, egyre kevésbé kifejlődve. Aztán mikor az aktuális, most épp teljében levő virág elszárad, helyére lép a következő. Egy kicsit távolabb lesz a szártól, a következő meg még távolabb. Így megy ez egészen őszig, mire a növény elszárad, egész hosszú "ágakon" ülnek az újabb virágai. A képen láthatónak még nincs elszáradt virága, friss nagyon; de már ott a következő, rózsaszín bimbó a kék virág tövén, sorára várva. És szeplős az egész növény szára.

Találtam 5. virágát nyitó kígyósziszt, amin a fent melített ágon ülő szerkezet látszik: az 5. virág már elhervadt (kék), a 6. virág épp virít (lila), a 7. még bimbós állapotú (korallos rózsaszín).

Májusban megtárgyaltuk a mezei és a ligeti zsálya tulajdonságait. Most a lózsályával találkoztunk. Nem tudok több helyet a közelben, ahol lózsálya nőne, de ezen a gyermekvasút mögötti réten a Széchenyi-hegyen tavaly is volt belőle. Pedig állítólag az egész országban elterjedt, utak mentén gyakori növény. De nem felénk.

A szakállas csormolya májusban már szerepelt, most a mezei csormolya állta utamat. Nagyon szép színei vannak, és ő is mérgező, félélősködő. Van fotoszintézishez való klorofillje, de a vizet másoktól "lopja".

Lassan indulnak az imolák. A védett budai imola még múlt hónapban kinyílt, de mást eddig nem láttam. Most viszont a hazai imolák talán legszebbike, a tarka imola akadt lencsevégre. Sajnos, mindig csak itthon látom meg a képek hibáit, például itt azt, hogy sokkal szebb lett volna ez a fototó, ha a háttérben nem lóg be egy lila valami. De az imola így is gyönyörű.

A nagyvirágú lednek - bármily meglepő - nagy virágával könnyedén felhívja magára a figyelmet. És mellette a kis kék lepke fel sem tűnt, csak mikor itthon a számítógépen kinagyítva néztem meg a képeket. Ha jól tudom, a lepkét égszínkék boglárkának hívják. Csinos. Ki veszi észre? Kicsit elbújt...

És akkor még azt is el kell mondjam, hogy a lednek egy évelő pillangós. De a pillangó nem évelő. Ezt tessék kibogozni

Az orvosi somkóró gyógynövényként ismert, kellemes illatú, méteresre megnövő növény. Véralvadást gátló kumarin a hatóanyaga, fájós lábak borogatására használják a növényfőzetet. Sok van belőle, minden réten, amit mi bejártunk.

Az orchideáknak külön helye van a szívemben. Mióta magam is találok orchideákat az erdőben, jobban érzem magam. Szinte centiméter pontossággal jegyzem a fejemben, hol, milyen orchideát találtunk. Így van ez az ibolyás gérbics nevű csodaszép virággal is. Idén már a virágzás előtt lekaszabolta a többségüket az erdőgazdaság: egyszerűen érthetetlen számomra, hogy miért kell az erdei utak szélét végignyírni, természetesen válogatás nélkül. Azt megértem, hogy ha már vágják, akkor nem várják el a kaszával hadonászó embertől, hogy vegye észre a védett orchideákat. De sok orchidea épp útszélen szeret nőni, mint pl. a nőszőfüvek és a gérbicsek. Nem értem, minek kell egy olyan út mindkét szélét 1 méter szélességben levágni, amelyik nem is jelzett turistaút! Egyszeűen mindent kinyírtak. Szerencsére a gérbicsek közül kettő picit beljebb húzódott, kb 10 cm-rel, mint a vágási vonal, így elkerülték a kaszást. Viszont gyönyörűek lettek. Több képet is felteszek: nem tudtam többet elhagyni... A távolabbról készült képeken talán látszik, hogy ez a csodaszép növény, miközben csodás színekben pompázik, mégis beleolvad a környezetbe. Olyannyira, hogy tavaly folyton elmentünk előttük, és vissza kellett fordulnunk, hogy meglássuk őket; hiába tudjuk a helyüket, mégsem látjuk meg, csak akkor, ha nagyon figyelünk. Ez talán a szerencséje is ezeknek a szépségeknek. Őket sem lehet átültetni, a többi orchideához hasonlóan nem élnek meg a talajban levő, velük együttélő gombafonalak nélkül.

A Hármashatár-hegyen tavaly csodálatos turbánliliomokat találtunk. Idén hiába kerestük, csak egyet sikerült nagyon messziről felismerni: olyan sokat nőtt az aljnövényzet, a magoncok facsemetévé cseperedtek, a bokrok is megerősödtek, eltűnt közöttük a tavalyi csoda, ami mégis kihajtott, ahhoz meg képtelenség eljutni, azon a sűrű bozóton a meredeken, kövek között képtelenség átgázolni. Én legalábbis nem mertem belevágni (bár gondolkodtam rajta, de Éva lehurrogott). Azért így is nagy élmény a szintúton végigbaktatni. Most gyönyörű kányaharangvirágokat találtunk, egész hatalmas csapatokban bandáznak a hegyoldalon.

Van egy hely, ahol már tavaly is nekiindult 3 széleslevelű nőszőfű, de nem tudtak kivirágozni. Nem értek hozzá, hogy mi hiányzott, én a csapadékra gondoltam. Idén ugyanott 5 gyönyörű tő indult, egyik meddő, de a többin látszanak a virágkezdemények. Ezen a fotón jól látszik, milyen szépség lehetne belőle: a kicsi zöld bogyók mindegyike egy komplett kis orchidea-virággá nyílhatna. Félek, idén sem sikerül kivirágoznia. Visszajárok, hogy figyeljem, mi lesz belőle...

A gázvezeték mentén - már tudjuk, hol kell figyelni - minden évben megjelenik a pirosló here. Éva kedvence. És könnyű megjegyezni, ha úgy választja el az ember, hogy piros lóhere. Ami nevezéktan szerint teljesen hibás, ilyen növény nincs, viszont így meg lehet jegyezni!

És ugyanott, a gázvezeték mentén, a hangár közelében van ez a festő rekettye is. És a lovagok, akik azt mondják: NI! Esetleg nini, ...

Itt a vége a júniusnak, elérkeztünk a nyári napfordulóhoz, innen már rövidülnek a nappalok. Elsütöttem a poént, miszerint mindjárt nyakunkon a karácsony. De tényleg.