2017 július-augusztus

Részletek

Megjelent: 2017. szeptember 18. hétfő, 17:20

A nyár úgy alakult, hogy ezt a két hónapot összevonva írom le, mert különben inkább kihagynám. Kár lenne kihagyni, mert nagyon szép növényeket láttunk.

Mindjárt kezdjük a gyapjas aszattal. Nagyon fotogén növényről van szó, bimbós, virágos és elvirágzott állapotában egyaránt nagyon szép. Természetesen a színes virág a leglátványosabb.

A fehér változatokat sajnos lekéstem. Érdekes, milyen jól látszik már a bimbón, hogy fehér, vagy lila változat lesz belőle. De most csak liláról van képem: a fényképező gépem nyaralás végén elromlott, javíttatni kellett, így aztán egy csomó növényről lemaradtam. Sebaj, legalább jövőre is lesznek újabb érdekességek .

Mikor elkezdett nőni a tejoltó galaj, nem ismertem rá. Nem értettem, hogy miért hajt tömegesen valami zsurló-szerű a réten: nem olyan nedves hely az. Éreztem, hogy nem lehet zsurló, de fiatalon mégis annak látszott. Aztán elkezdett dús, tömött, sárga virágzatotot hozni, és kiderült, hogy igazam volt, hogy gyanakodtam: bizony nem zsurló lett, hanem tejoltó galaj. A trükk az, hogy ifjú korában nagyon tipikus, örvös elhelyezkedésű, selymes szálak a levelei mindkét növénynek. Egy botanikus, szakember biztosan jól körberöhög, hogy így megvezetett ez a növény, de ez van. Megint tanultam . Arról is jól elbeszélgettünk, micsoda tapasztalat kellett, hogy rájöjjenek az emberek: ez a növény alkalmas a sajt festésére és a tej megalvasztására, "oltására".  Emellett persze gyógynövény is. Akárcsak a kép bal szélén homályban nyújtózó apróbojtorján.

A volt vitorlázó reptéren a kaszálás ellenére dúsan nő a tövises iglice. Ha nem kaszálnák, akkor magasabbra nőne. Így meg kvázi fű alatt karmolja össze az ember lábát, ha letér a járt útról. Ami előfordul, hiszen egy kaszált réten hamar érzi úgy az ember, hogy nem akar a kikoptatott ösvényig elmenni, hiszen bárhol jól járható a rét. Csak bök . Állítólag kellemetlen a szaga, ezt én nem érzem, mert persze az iglicéhez nem hasalok le, mert össze-vissza bök; ráadásul sok meddő bokor is van, amiről nem is látni, hogy ő is bökős. Csak érezni...

A mezei iringó sokkal szúrósabb az iglicénél, de nem titkolja, sőt! Könnyű messzire kikerülni, a kaszált réten magasan kiemelkedik a többi növény közül. Talán jobban csípi ezt a köves talajt, és könnyebben megnő. Mindenesetre messziről kimagaslik, és jól látni a fegyverzetét, azt hirdeti: ne közelíts! Iringót még sosem próbáltam megfogni, jó a jelzésredszere. Viszont sokszor látni ősszel az elszáradt bokrot, ahogy a szél kergeti a réten. Innen ered a népi neve, ördögszekér v. ördögmotolla. Tanácsos kitérni az ilyen guruló tüskebokor elől: nincs olyan felülete, ahol ne lenne szúrós.

Ezek a fenti felvételek augusztus végén készültek, de elölre lopakodtak a listámban: a fényképező javítása után elfelejtettem dátumot állítani a gépen. Ugyan most már minden időrendben lesz, meghagyom itt elöl ezt a néhány fotót. Csak a kekec hozzáértők kedvéért ismerem be, hogy majdnem 2 hónappal későbbi felvételek, mint a következők.

Mostanában igyekeztünk nem túl megterhelő útvonalakat választani, hogy térddel és tüdővel bírjam, ezért a Hármashatár-hegyi szintút is gyakran került elő. Néhány növényt nagyon vártunk és kerestünk tavalyi élmények alapján, sajnos van olyan, ami most nem került elő. De mindig van helyette másik. Most is. Nem láttunk tavaly pl. bunkós hagymát.

A taxonómia fura dolog. Van például csormolyából réti és mezei (mi a különbség a két élőhely között? szerintem szinonímák), és még csak nem is feltétlenül réten vagy mezőn találhatók ezek a virágok. Hasonló az útszéli imola is, ami nem feltétlenül útszélen nő. Ha meg a gyakoriságát jelentené az "útszéli" jelző, arra van a "közönséges" titulus is a nevezéktanban. Gyanítom, hogy kínjukban nem tudtak alkalmasabb nevet adni az útszéli imolának, ami ráadásul csodaszép virág, pláne közelről!

A vajszínű ördögszem és a mezei varfű a legnagyobb szárazságot is bírja: mikor minden más szalmává aszalódva tikkad a réten, ezek a gyönyörű, kertekbe is behurcolt növények színesen gömbölyödnek a száraz rét fölött. Megtanultam, hogy ha a virágzat peremén ülő kis virágoknak 5 szirma van, akkor az ördögszem (nekem az alliteráció segített: öt-ördög), ha 4 szirmú, akkor meg a másik csapat, a varfüvek vannak a kezeim között. Egy gond van, hogy szemüveg nélkül egyre nehezebb ilyen apró szirmokat vizsgálgatni. Ráadásul közben hétrét görnyedve kell a virághoz viszonyítva a lehető legjobb távolságot felvenni, ahol mégis látom, hunyorogva, homlokot rácolva, mindent bevetve az élesebb látás érdekében. Nagyon bosszantó, hogy mire agyban eljutottam oda, hogy ezeket élvezném, addigra a fizikai képességeim kezdenek cserbenhagyni.

A lepkékhez nem értek. Ez itt vélhetően egy csüngőlepke, talán az acélszínű. De nem vállalok felelősséget a határozásért...

Az ágas homokliliom igazi túlélő, ebben nagyon hasonlít a varfüvekre: a száraz füvek között alig lehet észrevenni. Vékonyka szára van, rajta a környezetből alig kitűnő kis fehér virágaival. Leveleit nem is látni az aljnövényzetben. A spárgafélék családjába tartozik: nem tudom, milyen lehet a föld alatt...

A kínai alkörmös megjelenésekor mindig felizzanak az indulatok a Növényhatározó csoportban. Mindenki előadja fél-ismereteit vagy méginkább tév-ismereteit, amint az első képek megjelennek. Fontos tudni, hogy invazívan viselkedő, agresszíven terjeszkedő, nehezen kiirtható növényről van szó. Ráadásul nem való ételfestéknek sem, amire sokan használni gondolják. Ugyanis mérgező, ha nem is durván, de mérgező. Szóval igen látványos, és nem kívánatos növény, ahol felveti a fejét, onnan nehéz eltávolítani. A gyanútlan kertész meg sokszor boldog, hogy milyen szép növény települt be a kertjébe.Szép, de vigyázni kell vele, hogy megfelelően kordában tartsuk. Szép a virága és nagyon látványos az érett termése is.

Sárga hagymát rengeteget fotóztunk, ezt sem lehet megunni. Mindig valami művészi kompozíciót ad elő. Itt a Hármashatár-hegy melletti kilátó sziklánál hajladozik. Bevallom, nekem a művészi vonalak talán még jobban tetszenek attól, hogy a négyzetgyök-jelre hajaznak...
A következő kép is ugyanott készült: nagyon szeretem ezt a sziklát, a fények függvényében szebbnél szebb a táj, bármely irányba nézünk.

A HHH mindegyik oldalán csodás kilátás nyílik. A város a csúcsról, az étterem fölötti részről (és az új kilátóból) nagyszerűen látszik.

A végére még néhány virág: elsőnek a pókhálós bojtorján gyönyörű virága. A felvétel jobb oldalán látni a csészelevelek kampós végét, ami a tépőzáras tulajdonságot adja a termésnek, ettől ragad olyan jól minden pulóverre, nadrágra, állatka bundájába. Olyan, mintha pici horgolótűk ülnének százasával egy bömb felületén. Cuki. A virág színes szirmai pedig nagyon sokfélék, nekem percekre feladatot ad a helyzet felfogása, mi mindent látok rajta. Mindjárt egy teljesebb képet is mutatok, mert a bojtorján nagyon fura növény: hatalmas, szinte már lapu méretű levelek, és a csúcsán ezek a kis gombócok. Nem is hasonlít a bogáncsra vagy az aszatra, csak a ragadós termésgömb.

Itt a vége a nyári virágképeknek, következzen a szeptember.