2013-04-Április

Részletek

Megjelent: 2013. április 03. szerda, 17:50

A húsvét elmúltával újra útrakeltünk. Végre előbújt az a sok növény, amiknek már rég itt az ideje: odvas keltike, ibolya, és persze a "gombámat" (ld. 2013.március vége) is lelkesen mutogattam a nordic walking edzőtársaknak. Teszteltem a csapatot: mindenki simán elment az út mellett 1 m-re levő gombacsokor mellett, úgy kellett visszahívni őket, hogy megmutassam nekik a kis piros gombákat.

A számítógépem mögött egy erkély van, ami a cseresznyefa lombjának szintjén van. Mivel az ablak hővisszaverő réteggel készült, nem lehet belátni, folyton itt táncolnak az ablak előtt a madarak. Mostanában sok díszes madárfaj nyüzsög errefelé: a meggyvágók már hetek óta csapatostul jönnek, az őszapó párban jár, néha többen jönnek. Láttam süvöltőt is, ami egy meggyvágó méretű, bordó hasú madár, elképesztő színfolt a kertben. A csonttollú (Bombycilla garrulus) viszont hatalmas bandákban jár erre. Érdekes, ahogy hirtelen lecsapnak egy fára, szinte minden ágvégen ül egy madár, és úgy ülnek itt, mintha sosem akarnának elmenni. Aztán egyszercsak mégis meggondolják magukat, és egy pillanat alatt odébbál az egész társaság. Nagyon látványos madarak, sikerült néhányat lefotóznom. A legviccesebb az a madár volt, amelyik hosszan üldögélt nekem háttal, de egyfolytában a nyakát tekergette. A középső fotón épp teljesen hátrafordította a fejét (úgy néz ki, mint aki jön, pedig megy ). Korábban azt hittem, hogy csak a baglyok tudnak ilyen vicces mutatványt előadni, de most kiderült, hogy több madár is tudhat ilyet.

Ez egy fiatal madár lehet, még nincs kifejlődve az élénkpiros csík a szárnyán. Lehet, hogy ha lenne piros csíkja (=öreg), akkor nem tudná így tekergetni a nyakát . A következő két fotón olyan madarak vannak, amelyeknek már van piros csíkja (nem is tekerték hátra a nyakukat).

Itt pedig a hangja is meghallgatható:

Lefotóztam az ablakon át a fára települt csapatot, de nem fért mindegyik a képre. Ezen a fotón 24 db madár látható, és még volt néhány kicsit távolabbi ágon ülve. Fantasztikusan néz ki a cseresznyefa ilyen díszekkel!

Ezek a madarak tél végén szoktak megjelenni nálunk (a kertben...), mikor északon, az élőhelyükön nem találnak ennivalót, akkor csapatokban délebbre jönnek portyázni. Állítólag a kertészek utálják őket, mert a gyümölcsfák bimbóit lecsipkedik, kárt okozva ezzel a várható termésben. Idén április 12-én mentek el tőlünk a csonttollúak.

Április 8: ma már az időjárás is tavaszias lett: a hőmérő 10 fok körüli hőmérsékletet mutatott, a nap pedig kisütött! Igazolásképp itt a téltemetőnk (márciusi történet) képe: szépen megerősödött, és a két virág helyén két kis magburok van.  Tehát tényleg temethetjük végre a telet!

A tényekhez persze az is hozzátartozik, hogy a reptér csücskében még mindig van hó, pedig szerintem a városban járva ezt el sem hinnénk. Április 12-én már csak 3 tenyérnyi hó volt ebből a  foltból.

És ugyanekkor a fűben két nünükét is láttunk elszántan baktatni. Nem tudtam korábban, hogy ezek a nünükék milyen erősen függenek a vadméhektől: a lárva kikelvén egy virág tövén, felmászik a virághoz, hogy belecsimpaszkodjon egy vadméhbe, és a fészkében telefalja magát. Ha véletlenül nem vadméhbe csimpaszkodik, elpusztul, nem lesz belőle kifejlett rovar.

Az első igazán meleg tavaszi napon a vitorlázó repülők is belehúztak, hogy pótolják a lemaradásaikat, de lehet, hogy csak a hangárt takarították, és kitették a gépeket szellőzni. A fotón 3 egyforma festésű gép látható, de volt még egy mostohatestvér is elbújva a hangár közelében, neki nem jutott a sárga festékből.

Az avarszinten élő növények ilyenkor gyorsan elintézik a virágzást és a napfény begyűjtését, mert ha lombosodnak a fák, erre már nem lesz mód. Ettől viszont gyönyörűséges az erdő talaja: felénk most az odvas keltike alkot szőnyeget, óriási örömöt okozva nekem, és a többi arrajáró szemlélődőnek.

Annyi dolog bújt ki hirtelen a melegben a földből, hogy egy nordik-túrát a fotózás kedvéért lanyhábbra vettünk: lényegében minden növényt szemrevételeztünk, jobbról-balról lefotóztam, és mentünk a következőhöz. Állatfotók nem készültek, mert a fekete harkályt, ami Éva szerint géppuska-szerűen kalapálja a fákat, nem sikerült kapásból lefotózni;  a zöld gyík pedig előbb elmenekült, minthogy eszembe jutott volna, hogy le kéne fotózni. A növények nem tudnak elmenekülni előlem...

Naponta találkozunk újabb és újabb növényekkel és állatokkal. A növények teljesen megkergültek: a márciusban esedékes virágok és a júniusiak is mind szinte egyszerre virítanak. Nem győzök utánanézni, mi is épp az, amit lefotóztunk. Az állatokkal kicsit egyszerűbb a helyzet: egyrészt kevesebb faj létetik a környékünkön, másrészt könnyebb őket azonosítani, harmadrészt le sem tudom fotózni őket, rendszerint előbb továbbállnak, minthogy elővenném a gépet - illetve a telefonomat. Mert gyakran telefonnal kapom le, ami elénk kerül. És ezek is meglepően jó fotók. Példa erre a kicsi vízisikló, amelyik bátran átvágott előttünk, majd menekülőre fogta a fűben: én meg utána! Folyamatosan fotóztam a telefonommal, mígnem úgy döntött, hogy megpróbálkozik a megijesztésemmel. Megállt, felemelte a fejét, és afféle fenyegető pózban a nyelvét nyújtogatta rám. Tudom, hogy a nyelvnyújtogatás nála a szaglászást jelenti, mégis nagyon tetszett, hogy egy kis ( kb 40 cm hosszú ) sikló megpróbál megijeszteni.

A sárga cserebogár elvben majd 1-2 hónap múlva kéne, hogy előkerüljön. Mi már többel is találkoztunk a reptéren.

Lényegében az egyik legérdekesebb feladat a talált növények azonosítása. Örülök, hogy nagyon sokat eleve ismerek, van, amire van tippem, és többször kiderül, hogy talált, és van, amire tippem sincs. De utánajárok, kiderítem, és az élmény. Kár, hogy egyre nehezebb új neveket tanulni... Azért, ha valamit rosszul határoztam meg, kérem a hozzáértő olvasót, írjon, hogy kijavítsam!

Például ezt a hagymás-fogas-írt először félrehatároztam, de szerencsére az újabb és újabb növények miatt folyton lapozgatom a könyveket, és gyanús lett, hogy ez az a növény, amelyik a levélnyelek hónaljában hoz kicsi hagymácskákat (ezek a fotón is látszanak kicsi, sötét gombócok) ,amik aztán lepotyognak az avarba, ahol áttelelnek, és tavasszal hajtanak: ez egy eléggé unortodox módszer, de tetszik! Tehát: hagymás fogas-ír!

Mivel elég erősen felmelegszik a levegő napközben, estefelé megyünk gyalogolni. A lemenő nap fényében egészen szép felvételek készülnek, mint a következő két fotó is. A fotókon csak kivágás, átméretezés, egymás mellé másolás műveleteket végzek, semmi szűrő, vagy hasonló huncutság nincs bevetve.

Egyik este az úton keresztben fekve találtunk egy 3-4 méter hosszú vékony fatörzset. Mivel gyakran járnak arra biciklisek is, akiknek ez komoly veszélyt jelent, megfogtuk, és félretettük a fák közé. És jótettünk elnyerte jutalmát:egy nagyon jó állapotú pisztricgombára találtunk.

Elvetődtünk a Szépvölgyi út feletti sziklamászó helyre is, és megállapítottuk: az itteni szikla is emlékeztet valami állat-félére, mint az Oroszlán-szikla.

Leánykökörcsin-nézőbe sajnos későn érkeztünk, mindkét értelemben: már eléggé elvirágoztak, és esteledett is. De hála a jó objektívnek, még így is sikerült néhány fotót készíteni a mezőn, ahol rengeteg kökörcsin volt egy kis területen.