2013-05-Május

A hirtelen jött tavasz - ami majdnem nyár - hatására minden tavaszi növény eszeveszett tempóban kivirágzott, és erősen felgyorsított tempóban el is virágzott. Így aztán szinte félek, hogy ha valamiről nem igazán sikerült a felvétel, akkor vajon legközelebb, ha arra járok, vajon meglesz-e még.

 

 

 

 


 

Ez a zsálya-fotó az egyik kedvencem májusból: olyan szépek a fények, szinte 3D-ben vannak az ajakos virágok.


Sajnos többféle akadálya van a nordikolásnak, de szerda este Andrásékkal felszaladtunk a János-hegyre. Az emelkedő egyes pontjain bizony meg kellett állni pihenni. Az egyik sporttárs úgy nézett ki, mint aki épp zuhanyozik; a fülledt, párás időben mindenki megizzadt.

Arra figyeltem fel, hogy a János-hegyen sokkal nagyobb Salamonpecsét nő, mint felénk, a Gugger-hegyen. Szerintem háromszor olyan hosszú szára van, mint a nálunk levőknek. Megszámoltam: ennek itt 17 virágfürt lóg a szárán, felénk átlagosan hármat látni egy-egy növényszáron. Gondolom, a talaj, meg a napsugarak beesési szöge... Vagy tud valaki valami másról is?

 

Mindig nagyon tetszettek azok a virágok, amik fiatal formában egészen más színűek, mint teljes kibomlott állapotban. A tüdőfű-félék mellett ilyen az erdei gyöngyköles is. Ezen a fotón még két szorgos rovar is van :-D

Az ernyős sárma sok névvel bír: ernyős madártej , kígyóvirág; külföldön betlehem csillagának is nevezik.

 

A márciusban talált Microstoma Protracta helyének közelében megint érdekességre leltem: a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) errefelé viszonylag ritka virág, és most több tő is kihajtott. Mint megtudtam, védett orchidea-féle. Ausztriában többet is láttunk belőle, de itt, a Kecske-hegy alatt, és a János-hegy oldalában is volt néhány.

 

Egyik nap egyetlen egy szépséges kék pomponos virágot láttam a reptéren, feltűnően magas volt, kb. 30 cm. Számítottam rá, hogy nem sikerül használható fotót készítenem róla, így is lett. Nagyon pontosan megjegyeztem, hogy hol volt, mert vissza akartam találni hozzá. Vasárnap, ebéd után botra pattantam, és az erős szél ellenére fotós felszereléssel a hátamon útrakeltem, hogy lefotózzam a virágot.  Mikor a reptérre értem, szembejött egy bácsi és egy néni. A néni kezében egy szépséges vadvirág-csokor, amihez a bácsi vidáman bóklászva hozta az újabb és újabb virágokat. Egyből balsejtelmem támadt. Mikor elhaladtak mellettem, félve vizslattam a csokrot, nincs-e benne a kék virág. Nem volt! Sajnos, a korábbi helyén sem volt, félek, hogy már korábban felfedezték és letépték.  Leginkább az a rossz, hogy tudom, mire hazaér valaki egy ilyen csokorral, egyből a kukába hajíthatja, ezek a virágok nem fognak feléledni a vázában. Olyan nagy kár, hogy ezt mindenki saját bőrén akarja megtapasztalni, esetleg többször is, és közben elviszik a legszebb virágokat, nem lesz mag belőlük...És fotó sem! És a többi arrajáró ember sem élvezheti a látványát!

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok időbe telt, mire kiderítettem: ez a növény a koshomlok vagy útszéli zsázsa. Magokkal és hajtásokkal egyaránt szaporodik, mindent bevet a fennmaradásért, ha valahol sikerül megtelepednie. Valóban, van belőle több is a hidegkúti reptér környékén.

 

 

 

 

 

 

 

Mikor idén megláttam két nagy ezerjófüvet az út mellett, oda voltam a gyönyörűségtől, hogy az út mellett virítanak, és nem tépik le őket az emberek. Aztán másnap olyan sokat láttam, hogy méginkább oda voltam, és egy csomó fotót készítettem. Két színváltozatot tudtam megkülönböztetni: egy szinte fehér változatból kevesebbet láttam,  a szokásos rózsaszín pedig gyakran fordul elő. Számomra hihetetlenül szép ennek a virágnak a sötét színű erezete, az ívesen kihajló porzói, és egyáltalán, az egész csodaszép!  5000 Ft az eszmei értéke (védett ugyanis).

 

 

 

Azokon a helyeken, ahol áprilisban odvas keltike-szőnyeg borította az erdő talaját, most a kisvirágú nenyúljhozzám, egyszerűbben nebáncsvirág alkot összefüggő réteget. Ugyan pici sárga virága nem látványos, de a sűrű, szőnyeg forma mégis nagyon jól mutat.  A nebáncsvirág a termése miatt kapta ezt a nevet: ha az érett termést megérintjük, az robbanásszerűen felnyílik, és szanaszét szórja a magjait.

 

 

 

 

Ez a növény hasonlít a foltos árvacsalánra, de egészen speciálisan foltos; konkrétan csíkos. Vadvirágok között nem találom, pedig erdőben találkoztam vele...