2013-03-Március

Részletek

Megjelent: 2013. március 21. csütörtök, 18:26

Belekóstoltam a klasszikus sífutásba, ami ugye a nordic walking eredője: a sífutóknak találták ki ezt a kétbotos edzést nyári szárazedzés gyanánt. Hát meg kell mondjam, ég és föld a két sport! Az a kicsi, könnyű, vékony futóléc, ami csak az orrán kapcsolódik a cipőhöz, hát nem igazán jól irányítható, fékezhető, miközben csúszik. Legjobb nagyon-nagyon enyhe lejtőn lefele menni, mert kevés botozással, lépéssel is lehet haladni. Erős lejtőn fékezni kell, ami nekem nem igazán sikerült. Felfele meg harcolni kell: kis emelkedőn még csak-csak felharcolja magát az ember, na de  komolyabb emelkedőn ki kell lépni a nyomból és halszálkázni, különben holtan esik össze az oxigénhiánytól. Jó vagyok lesiklásban, de az teljesen más!

Szó se róla a futópálya mellett is sok szépet lát az ember, bár egyes elvakult sífutók azt hiszik, hogy a lesikló pályán az ember nem lát semmit. De ez a gyönyörű barka valóban a futópálya mellett volt.

Hazaérve újra belevetettük magunkat a gyaloglásba. Az időjárás nem számít, csak mehessünk. Az a jó, hogy egyre hosszabbak a napok, így könnyebb időt egyeztetni, mikor is tudunk menni. Persze leginkább 4 után, de legalább már nem lesz sötét, mire visszaérünk. És szépséges alkonyi képeket láthatunk.

Kitavaszodott: már a pilóta-oktatás is megkezdődött, kétszemélyes géppel körözgettek, fel-leszálltak a reptéren.

Eléggé elképedtünk azon a látványon, hogy egy sárga úthenger harcolt a sárkány-hangár felé a domboldalon!

A következő képeken egy növényke: egy téltemető (Eranthis hyemalis) sorsát követhetjük nyomon. Első alkalommal március 9-én láttuk, amint a vaddisznók által teljesen feltúrt terület közepén szépségesen virított. Talán azért kerülték ki - és kímélték meg ezáltal - a vaddisznók, mert mérgező (és védett is, de szerintem erről a vaddisznók nem tudnak - vagy mégis? ).

Legközelebb 13-án jártam arra, és megmosolyogtam: arra járók két követ három pálcikával megtámasztva védőgátat építettek a virág mellé. Felnőtt turista vagy kisgyerek volt, nem tudom, de kedves gondolat!

A mély emlékű március 15-i havazás belepte a virágot. 19-én jártam arra, kiszabadítottam a hó alól:

Másnap délután porzott az erdő a szárazságtól (jó, csak helyenként, és volt, ahol még maradt egy pici sár, a reptér sarkában még egy kis hó is maradt, de mégis hihetetlen tempóban száradt fel az erdő talaja), de a virágunk teljesen kiszabadult, és újra feléledt. Újabb egy hét után azonban már olyan megviselt állapotban találtam, hogy arról nem szeretnék fotót feltenni :-(

Utólagos megjegyzés: ez a kis téltemető áprilisra teljesen magához tért, magot érlel (lásd: április  5. fotója).

Közben már kezdenek kihajtani az odvas keltikék (még csak a lilával találkoztam, lehet, hogy a fehér később bújik ki?), az ibolya, a turbolya, ... és kezd igazán tavasz lenni. Csak az időjárás nem tavaszias.

És még egy csokor taplót is láttam a játszótér alatt, a szánkópálya mellett.

A reptéren mindig vannak események. Az első képet a sárkányhangár mellől készítettem.

Már a kezdők is kijöttek gyakorolgatni a felszállást.

Vannak igazán eseménydús napok. Ilyen volt március 23. is. A Kővár tele volt ernyősökkel, az út két oldalán egészen a domb aljáig sűrű, tömött sorban álltak és gyakoroltak. Színpompás látvány volt.

A dombon állva fura kerregésre figyeltem fel, és mit látok: egy repülőt egy autóval bebikáznak a reptér közepén :-D

Aztán elkezdett gurulni a gép, sokadik nekifutásra sikerült megfordulnia is, bár közben legalább 6-szor úgy tűnt, lefullad a motor... Igazi mazsola-edzés lehetett. Mikor végre sikerült megfordulnia, akkor szembe jött egy másik gép. Pont úgy nézett ki, mint két lovag, akik felálltak egymással szemben, és bármikor indulhat a roham. De végül kitértek, és felszállt az egyik. Innen már nem is követtem tovább, semmi izgi nem maradt a helyzetben.

Viszont azóta sem tudom, mi indokolta ezt a tükörírásos hordót, mert ugye ebből az irányból visszapillantó tükör, hááááát.... :-D

Hanyatt repülő madár visszapillantó tükrében lenne rendben a felirat, de szerintem a madarak ritkán repülnek hanyatt, viszont akkor sem néznek visszapillantó tükörbe.

És ezután jön a legszebb: egy olyan gombára bukkantam, ami ritkaság, magyar oldalon még nem bukkantam rá, csak cseh és német oldalakon találtam meg, és náluk is ritkaságnak számít. A latin neve Microstoma Protracta, csehül Ohnivec Zimní, németül tulipán csészegomba (tulipán csészegomba nálunk is terem, de teljesen más a latin neve: Sarcosphaera coronaria,  5-15 cm nagy lehet, a színe sötétebb). Úgy tűnik, tőlünk északra jobban ismerik: sok helyen előfordul, de mindenütt ritkának számít. Lényegében nincs magyar neve. Nagyon szép, kedves kis csokor az egyszínű, szürkés-barnás avarban a pici gombák virító korallszínű foltja. Több helyen utánanéztem, nem ehető, jellemzően tél végén, tavasz elején jelenik meg. Ezek a fotók kivételesen kattinthatók, a nagyméretű kép új ablakban jelenik meg. Továbbra is kérlek, ha felhasználod a fotót, jelöld meg a forrást!

Áprilisban ettől a csoporttól 1 m-re újabb kis telepet találtam, de sokkal kevésbé látványos elrendezésben. A további fotók az áprilisi jegyzetekben találhatók