2013-01-Január

Részletek

Megjelent: 2013. február 22. péntek, 21:39

2012 utolsó napján gyönyörű napsütés, igazi kiránduló-idő volt. Ehhez képest hatalmas köd, zúzmara fogadott bennünket Újév reggelén. És sok-sok szorgalmas futó, túrázó. Jó volt látni, hogy Újév napján nem mindenki fetreng fejfájósan az ágyában, vagy csak alszik az átvirrasztott éjszaka után: rengetegen kezdték fitten, fürgén az évet!

A következő napokon Egerszalók és Demjén környékén jártunk. Úttalan utakon, bozótos sártengerben harcoltunk a túlélésért ;-).

Meglepett, hogy Egerszalók környékén, ahol a gyönyörű szállók sok-sok vendége boldogan járná a környéket, egyetlen túrautat sem találtunk, csak a szántóföldeken lehetett sarat dagasztani. Van ugyan egy max. 1 km hosszú út a legnagyobb szálló előtt, az egyik kaptárkőhöz, de ezt azért kicsit kevésnek gondoltuk. A faluban is van egy jelzett(?) út a Betyárbújó kaptárkőhöz, de az is csak kb 100 m. A szállodában sem tudtak ennél többet ajánlani, pedig nagyon jó lett volna egy 5-6 km hosszú gyaloglást beiktatni a wellnessbe! Az erdőről azt gondoltuk, hogy elférünk a telepített fasorok között, de olyan sűrű volt az aljnövényzet, hogy hamarosan a szétszaggatott ruházat és a vérző sebek meggyőztek róla, hogy ez nem túraút. Végül a szántóföldek szélével próbálkoztunk, de épp nem volt fagy, viszont sár, az volt, így aztán megszemléltük az olajkutakat, hogy mit is termelnek ki azokba a téglatest alakú konténerekbe. Aztán visszamentünk a szállásra, és cipőt mostunk...

Egyik nap felkerekedtünk, és átautóztunk Szilvásváradra. Hideg volt, az erdei utakon még jég is akadt, de ehhez képest sok vendég volt. A sípályán volt csak összefüggő hó, járt a felvonó. Mi felmentünk az Istállóskőre, a barlanghoz. Útközben játszottunk a fa-orgonán, meglepődtünk, hogy egy csepp víz sem volt a Fátyolka-vízesésben, és hogy sokan jöttek velünk felfelé. A pisztráng-neveldék nem voltak teljesen befagyva, a szarvasok pedig pózoltak nekünk az etetőnél.

Hazaérve az üdülésből, megint nekiláttunk a kettesben gyaloglásnak. Ugyan esett egy kis hó, de leolvadt,  csak az utakon maradt. Úgy nézett ki a táj, mintha porcukor ülne a ráncokban :-)

A felhők és a táj megint valami új konstellációt hozott létre.

A 2012. decemberi fotók között volt már egy a kedvenc alagútról. Itt most a méreteit könnyebb elképzelni, mert épp belegyalogolnak :-)

Mostanában valakik elég vandál módon leszedik a fákról a túrista-jelzéseket. Nem tudom, miért, nem tudom miért ilyen kegyetlenül, de rossz látni!

Utoljára még egy érdekes élmény: a reptéren időnként kite-os síelőkkel (snowboardosokkal) találkozunk. Az ernyővel vontatját magukat, a terep szélére érve meg kell fordulniuk. Egyszer láttam, amint egy kite-os a magasba emelkedett 3-5 méterre, és hatalmas sikongatások közepette megfordult, majd visszatérve a hóra, siklott tovább. Egy kicsi rám is ragadt az öröméből...:-)