2013-06-Június
- Részletek
- Megjelent: 2013. június 02. vasárnap, 22:18
Csak egy kicsit tértünk le a szokásos útvonalról, kicsit kevésbé látogatott helyre indultunk. Azonnal egy csomó új, lefényképezendő növénybe botlottunk.
A nagy bakszakáll kimagaslott a növényzetből, pedig a fűfélék is jó magasra nőttek, mind szórja a pollenjét (szemem-orrom-fülem bánja). Érdemes a fotóra kattintani, hogy eredeti felbontásban meglásd a virág apróbb részleteit, szerintem egészen szokatlan és bonyolult virágzat.
És ugyan 2-3 héttel később fotóztam, de mégis ide kívánkozik a bakszakáll termése: hasonlít a pitypangéhoz, csak jóval nagyobb, és persze a szára erősebb, és a szárán is vannak levelek...
A következő növényt nem ismertem korábban, de sikerült kideríteni: ez a koloncos bajnóca, vagy koloncos legyezőfű, és olyan helyes a latin neve, hogy azt is ide írom: Filipendula vulgaris.
A farkas-kutyatej szirmai olyan vörösek lettek, hogy nem lehet kihagyni a fotóját:
Legtöbb növény neve olyan fura-érdekes-szokatlan, szinte érthetetlen, hogy adhattak ilyen nevet egy növénynek. Ilyen az alábbi terjőke kígyószisz is:
Azt tartották róla, hogy véd kígyómarás esetén. Miután kiderült, hogy nem, nem véd, akkor elfelejtették a többi jó tulajdonságát, állítólag sok jó anyag van benne, kiváló gyógynövény lehetne, csak nem kígyómarásra...
A következő növény is fura nevű, de őt a mai napig megbecsült gyógynövényként használják. Engem a kerti tátikára emlékeztet, kicsiben. Hogy miért gyújtovány, azt nem látom, de hogy nem fű , az biztos 
Sajnos, a következő növényt nem ismerem, és nem is tudtam azonosítani. Kb. egy méter magasra nő, csoportokban sárgállik a hegyoldalban. Köszönettel veszem, ha felismered, és írsz nekem, vagy az üzenőfalra!
Az üstökös gyöngyike, a fürtös gyöngyike rokona az egyik kedvenc virágom volt június elején. Liliomféle, hagymás növény. A felső, lila színű, elegáns virágzat meddő, csak arra való, hogy csalogassa a rovarokat; az alsó, színtelen virágok a termősek.
A következő növény azonosítása számomra elég nehéz feladat. Sok hasonló, fehér ernyős virágzatú, magas, hasonló levelű és hasonló szerkezetű növény létezik, és terem is az erdőben. Ugyan találtam egy hasonló fotót, ami szerint ez turbolya, és nagyszerű fűszernövény. Van olyan internetes oldal, amelyik azt taglalja, hogy ez a mezei-erdei változat egy agresszív gyomnövény, és mindent meg kell tenni az irtására. Azonban hasonló pl a kutyapetrezselyem is, más neveken: ebzeller, mérges ádáz, ádázó bürök...és akkor egy súlyosan mérgező növényről van szó, az Európa vadvirágai c. könyv a gyilkos csomorikához és a foltos bürökhöz hasonlóan mérgezőnek titulálja. De azért ez most inkább turbolya. Számomra csak az a tanulság, hogy semmilyen növényt sem szabad alapos ismeretek nélkül begyűjteni! Két év távlatában már tudom, hogy ez az Orlay turbolya.
Ennek az alábbi gombának a lemezeit és a szárát nem vizsgáltam meg, így nem lehet eldönteni, hogy pontosan micsoda. A lehetőségek:
- barna porhanyósgomba, ekkor ízletes, de kellemetlen földszagú;
-
tőkegomba: ha fenyő tőkegomba, akkor mérgező, ha ízletes tőkegomba, akkor ízletes
Én ezeket a bizonytalan gombákat (illetve én vagyok bizonytalan, hogy mi ez a gomba
) egyszerűen nem szoktam leszedni, mert vigye el az, aki tudja, hogy ehető-e.
Megint csészegombába botlottam: ez most egy gyakrabban előforduló barna csészegomba. Nehéz észrevenni, mert jól leplezi magát; a színe abszolút rejtőszín, szára nincs, ezért teljesen beleolvad az avarba. Ha azonban egyet találunk, érdemes körülnézni, mert seregesen szokott előfordulni. Ehető, fűszeres gomba. Ha beszakadozott a széle, és kissé lilás színezetű a belseje, akkor az már a tulipán csészegomba, és erősen mérgező!
A selyemgombák a galóca-félék családjába tartoznak, latin családnevük az Amanita. Az alábbi egy nyersen mérgező fajta, de a rosszhírű rokonsága miatt egyszerűbb kihagyni az étrendből 
.
A következő gomba egy óriás selyemgomba, vicces módon egy máltai keresztet formál a kalap tetején levő fehér burok-maradvány. Nyersen mérgező, mint a korábbi selyemgomba is.
Mivel egy kiváló angol nyelvű könyvet (Roger Phillips: Mushrooms and other fungi of Great Britain & Europe) használok rendszeresen gombahatározóként, gyakran visszafelé keresek: ha megtalálom az angol nyelvű könyvben, akkor latin neve alapján próbálom megtalálni a magyar nevét. Így jártam a következő selyemgombával is: a Tawny Grisette nevű Amanita fulva magyar neve a Wikipédia szerint rőt selyemgomba. Természetesen ennek is inkább kerülendő a fogyasztása, de jól néz ki. A fiatal példányok kalapja ilyen tojásdad, később szétterül, kilapul.
Az oroszlános út mentén találkoztunk ezzel az ezüstös levelű sárga virágú növénnyel. Nem tudtam még azonosítani, várom az olvasó útbaigazítását, ha ismered, írd meg!
Biztonság kedvéért: a peremizs a növény neve, a rajta pihenő lepke a fehérpettyes álcsüngőlepke (Amata phegea); épp most van főidénye, ezért tömegesen látni erdőn-mezőn röpködni ( a lepkét, nem a peremizst).
A réti sóska olyan savanyú, mint a kerti sóska, hiszen ugyanazt az oxálsavat tartalmazza mindkettő (ami gátolja a vas felszívódását, ezzel jót tesz hemokromatózisban). Állítólag a réti sóska kora tavaszi levelei igen finomak salátában.
Az apjóbojtorján sokféle célra használt gyógynövény: fogkrémek adalékanyaga, törököblögető, gyomor-és epeteák alapanyaga.
Zárásképpen még egy naplemente: tudom, hogy volt már korábban hasonló, de a fények ilyenkor olyan fantasztikusak, nem lehet kihagyni...
